Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Szent-lélek megnyilatkozása I.rész

2012.07.20

ATYAI  LEVELEK

 

 A Szent-lélek megnyilatkozása

 töredékek

Budapest 1944

 

Kedves Kicsinyeim!

 

            Ezúttal megkezdjük a lélekvándorlás és a halhatatlanság megmagyarázását, amit oly sokan nem tudnak, csak a durva anyagban hisznek, amit láthatnak és tapinthatnak. Ezzel a kézzelfogható bizonyítékkal akarom feltárni az Igazságot, mert ebben az időben mindent fel kell tárni a világnak, mert második eljövetelemkor már világosságnak kell lennie,

és azokkal fogok találkozni, akik felserkennek a föld porából és fénylenek, mint a nap maga, lelkiképpen, mert az örök naptól nyerték fényüket.

            Ez lenne a bevezetése a nagy mű első szavának, amit adok e világnak világosságul, mert sokan fogják kutatni e mű eredetét, de nem fogják megtalálni. Mert nincs meg bennük a világosság kulcsa, a Szeretet, amely minden Igazságra elvezérel. Akiben nincs önzetlen szeretet, nincs benne világosság sem. Az éjszaka fiai ők, akik addig tévelyegnek, mint akiknek ezen ítélet fenn van tartva mindaddig, amíg fel nem ismerik magukban Isteni származásukat, és mennyei eredetüket.

            Ez a mű ezt lenne hivatva (a mindent fölismerést, az idegenből az Atyai házhoz hazatérő utat) szolgálni, és az utat egyengetni a keresőknek könnyítésére, és az Isten országának felfedezését önnönmagukban.

Mert amíg a világ az első és nem az Isten, addig a sötétség szolgái, és a fényt be nem vehetik, mint akik a sötétséghez szoktak és az erős napfény árt nekik. De nem ezekhez szólok, hanem az Igazságkeresőkhöz.

 Amen

 

         Az örökkévalóság az egy körforgás, amelynek nincsen vége. Akik a központhoz közel vannak sokkal kényelmesebbek, mint a szélsők, mert ezeket éri minden veszedelem. Ugyanakkor minél inkább tovább megyünk a központtól, annál inkább durvább anyagokkal találkozunk. Kezdjük a kezdet kezdeténél, a központból kiáramló erőknél. Mi is a központ?

         Az Isten, az Ősvilágosság, akitől minden élet származott, és ahol az Isten ott a központ, és az egész mindenség körülötte forog, mint egy óriási kerék szerkezet, amelyben minden a központtól jő ki, és minden ugyanoda tér vissza. Most az a kérdés, miképp indult ki, mi a hivatása, és kiküldetésében miképp végezte el a feladatát, az ősvilágosságból kiáramló erő, mert a hasonlatosságban és tökéletességben viszonylik az ősfényhez. Tehát ezen isteni egyedek kiküldettek a mindenségben az ősvilágosságból, teremteni és alkotni, mint Fiak, hogy terjedjen az ősvilágosság a végtelen űrben.

         Ekkor még durva anyag nem létezett, csupán a mindenségre kiáramló erők voltak, mint egy feldolgozatlan világok anyagai.

A teremtés nagy eszménye akkor vette kezdetét, amikor az ősfényből isteni egyedeknek is a Teremtőhöz hasonlóan munkálkodni kellett, merthogy valaki Istenből származik ott még azon erő munkálkodik. De amikor szabad akaratot adott az Atya az isteni egyedeknek, hogy önmagukból teremtsenek, az isteni rendben és akaratban, akkor láttatik meg a Fiuk hűsége az Atyához, amikor saját akaratukból az Atyának kellett engedelmeskedni. Itt vált ketté az ősfény és az engedelmesség, amelyben minden Istentől származó lény átment, és megy, mert a hűséget csak azok tartották meg, akik nem vesztették el az ősfényt önmagukban, vagyis engedelmesek voltak szabad akaratukban is az Atyához. Mert ezen a ponton fordul meg minden, mert a gyermek, amíg atyja keze alatt van, féli őt és enged neki. De az ilyen gyermek csak félelemből teszi atyja akaratát. Az ilyen gyermek még nem egész, hanem fél. Az egésszé való növekedés csakis az „Én” teljes akaratával képes az Atyával kiegészülni, amit csak a legszabadabb lény tehet. Így keletkeztek a sok akaratok, és így távolodtak el a központtól az önös akaratukban.

Minél messzebb mentek saját maguk akaratán, annál jobban távolodtak el az Isteni akarattól, már-már feledésbe ment szívükben az ősifény világossága, már itt-ott csak saját magukat képzelték az Istennek, és teremtettek kedvük szerint, amilyent tudtak. De Isten erős keze megkötözte őket az anyagban. Mint egy kaloda vagy börtön rajtuk az emberi testük, amelytől csak az álom idején szabadul ki, mint lélek, de újra vissza kell térnie börtönébe, a testbe.

 

Mert amíg önös akarata meg nem szűnik, nem lehet szabad lény, mert sajátos teremtési vágya kell, hogy büntesse őt, amíg rá nem eszmél az eredetére, és majd újra az Atya akaratában teremt és alkot. Akkor majd újra felszabadul. De addig, amíg az Isten lesz neki mindenben az első, amíg az ember ezen tudatra feleszmél, a szeretete foka szerint, addig évezredek telnek el. És hol jobb, hol rosszabb sorsban, a központtól távol szenved a saját akaratában a lény. Mert mikor teremtett a lény? Amikor még saját akaratán jár. És mikor nem teremtett a lény? Amikor a benne lévő ősfény akaratán jár, mert mint ilyen, újra egyesült az őseredetivel, azért nem teremtett.

Az egyenlítés csakis az ősfény erejében történhet, mert mint isteni egyedek visszatértek az őseredetihez, amelyből keletkezett minden élet.

---   Hogy hogyan is keletkezett a súlyos anyag?

Az már mind nehéz, kemény tárgy, az engedetlenség következménye. Lám e föld első emberei tudták akaratom. Mint tiltott fa, állt előttük. Mégis önös kívánságnak engedtek. Akkor már el is bújtak Előlem, annyira féltek Tőlem. De mert hogy ilyen Tőlem félők bűnösök, vagyis engedetlenek, azért űzettek ki az Éden boldogságából, ahol ártatlan gyermekéletük és ki küldetések után ismét visszavonattak volna, amikor bebizonyosodik az Atya iránti hűségük. De az ellenkező meggyőzte őket és így távolodtak el mindig tovább a központtól.

E földön minden ember ugyanazon hibába esett, mert mind tudja a tíz parancsolat életfáját, amely az élet közepén áll. Aki az ellen vét, kiűzetik a boldog isteni eredetijéből, és teremtett lény válik belőle. Így vesztik el szabadságukat az Istenből kiáramló ősegyedek a saját kívánságukban.

Teremtett a léleknek egy testi házat, amely fogva tartja az önakaratában, azért hivatnak teremtett lényeknek. A nem teremtett lény Isten akaratában él, a teremtett pedig önakaratában él. Ez nagy kettő. Ez ég és föld.

Az isteni akaratban lévők égben vannak.

A földön lévők önakaratban vannak. Így keletkezett az ég és föld. Mert, ha kiküldött az ősfény ezen földre egy világosságot, mint Jézust, az itt is mennyben volt és szolgált neki a menny serege, úgy mint az Atyánál. Mert benne volt az Atya, az ősfény, amelytől soha el nem távozott az önös akaratban. Azért mondhatta: „Aki Engem lát, az látja az Atyát”. Mert ősfény akaratában teljességgel egy volt. Ezért Ő nem teremtett, hanem Istentől született, vagy őseredetiben volt. Azért jött e világra, hogy világosságot teremtsen, a sötétben eltévedteknek példát mutatván az Atyának való engedelmességben. Amit Ádám elrontott, azt Jézus helyreigazította.

Azért Ő azt Életút és Igazság. Aki Őt követi, visszatér az Atyához, mint hűségében és szeretetében kipróbált.

Az Atyával egyesült, egész lett és tökéletes.

Ádám Évával egyesült és fél lett, mert már félt Istentől, amikor hívta őt. Lám, innen van a bűn. Az engedetlenségből származik a mai napig is minden embernél. Mert az előző életekre való visszaemlékezés azért vétetik el, hogy mint új teremtés, Jézus követésében megváltassék, mert ez a legrövidebb út hazafelé, mert Jézus lelke segít ez útban, amely az Ő Szent-lelke, amely az Atyával egy. És aki bírja Jézus lelkét, vagyis akaratát, az bírja az Atyát, Jézus, a közvetítő által. Aki kiküldetett e sötét világra, mint élet világossága, az eltévedteknek útmutatóul. Ha az emberek Őt követik, megtagadják magukban a világot, ami teremtetett, akkor a nem teremtett őseredetihez térnek vissza, az ősközponthoz. Most visszatérek az előző fejtegetéshez, hogy mi is az ég és a föld?

---     Kezdetben vala az Isten, és minden Ő általa lett, ami lett. Tehát önmagából teremtett, mégpedig szeme könnyéből világokat, hajából végtelen huzalokat, ami mindent összetart és köt, mindezt egy gondolatban fűzte, és a nagy „legyen”-t kimondá és lőn teremtve és megsokasítva, minden térben szolgáló milliárdok: az isteni egyedek, akik égben, vagyis az Atya akaratában vannak és voltak.

Mintegy munkát létesített nekik, hogy bebizonyítsák hűségüket az Atya iránt. Ez egy próba, amelyen minden meglátszik. Így lettek a magas mennyből, vagyis az Atya akaratából szétküldve, de szabadon szolgálatra, már az életre hívott isteni egyedek. Akik mint ilyenek végtelen hatalmuk és erejük tudatában mentek világosságot árasztani a teremtett milliárdok világaiban, és isteni erejüknél fogva további életet teremteni. Az Atya rendjében voltak hivatva és bennük az Atya mint tényező és teremtő működött volna, hogy hasonlatosságuk fennmaradt volna. De amint tudjátok, nem maradtak meg az Atya akaratában, hanem saját akaratukba estek, és így buktak ki a mennyből.

Mert a menny az nem tér vagy hely, nem szemmel látható valami, hanem lelki állapot. Valaki mennél jobban bemegy az önakaratba, annál jobban bezárja az eget! És ha valaki az önakarattól távozik, és a Jézus által megmutatott úton és tanításban él, az megnyitja önmaga előtt a mennyet! Mert csakis Jézus útján lehet hazaérni az Atyához, vagyis megtalálni az őseredeti világosságot a saját szívében, amely őseredetivel egyesült szívében így megtalálta a mennyországot saját magában, és kiegészül az Atyával, és nem teremtett lény lett újra.

---   Miért is mondanám Dániel szája által, hogy „az igazak fénylenek, mint a nap”, milyen napról beszéltem Én? Aki léleknek világít, és úgy fénylik, mint a nap, ki is e világ napja?

Amint tudjátok az Úr Maga, az Atya fénye, akit kibocsátott e világ világosságának és tanítónak.

Mert megszánta és sajnálta a tehetetlenségbe merült elpártoltak vergődését itt a sötét éjszakában, ahol csak az anyagnak volt napja, de a lélek örök napja Jézusban támadt e világnak.

Tehát, aki e napnál melegszik, annak örök élete vagyon, amint volt, a világnak megalapozása előtt.

Mert akkor minden szeretetből született és élt. Később, az elfajulásnál, már csak vágy volt, azután érdekké korcsosodott a tiszta szeretet.

Azért nem ismerték fel Jézusban az igaz világosságot, egyszerű mennyei tanát csak kevesen értették meg. Miért? Mert nem volt meg bennük az ősfény, elvesztették a tiszta szeretet erejét.

Így bukott le a mennynek hetedrésze az önös sötétségbe, mert az őseredetű tiszta szeretetet elhagyták. Mert, ha valaki mennél önzőbb, mennél többet akar, mennél nagyobb mások fölé helyezkedésben, annál keményebb és sötétebb, hidegebb. A mással való érzés megszűnik, és egyedül önmagát isteníti. Emez azok a megkövesedett szívűek, ahol befagyott a szeretet, mint ősvilágosság. Az élet eredetije az Atya lénye, mert ha bárki magát állítja elsőnek, és nem az Istent, az már sötétség önmagában, és így keletkeztek a fényes napokból sötét éjszakák és fagyos telek. Mert kezdetben nem teremtetett hideg tél, hanem a szeretet hiánya, következménye az. Mert amit Isten teremtett, minden jó volt, a hideg pedig nem jó, sem a fagy. Innen keletkezett minden rossz, a szeretetlen állapotból, mert ha Ádámban, vagyis itt, minden emberben, az ős, igaz szeretet felébred, akkor elmúlik minden fájdalom. Tehát a szeretetlen állapot a fájdalom, és az hozta a bűnt e világra, azon nagy fokban, amelyben most leledzik e világ. És ezt nem akarják elismerni. A sorsot, a hatalmat, az Istent okolják és hibáztatják. Mindig másokat, holott önmagatok vagytok bűnösök, mert, ha szeretet volnátok, minden befagyott szeretet felengedne és életet, örömöt teremne részetekre.

Az embereknek az a beteg tulajdonságai vannak, hogy mindig másokat okolnak az ő sorsukért, pedig hogyan lehet az? Hisz a nap mindenkire süt, aki akarja, ő nem válogat, hogy kire süssön.

A szeretet sem válogat, aki őt felveszi és ápolja, azt boldogítja.

Mert az örök napsugár, az Atya fénye azért jött, hogy mindeneket a szeretethez vonzzon. Aki akar, az jöjjön az égfelhőin jövő Jézus útjára, hogy vele találkozzék. (Igéhez)

Mert aki mellett elmegy és nem veszi őt észre, az nem találja fel újból, ha szeretetét és fényét kikerülte. Nem jön még egy megváltó senkinek, ha a szeretet útjára nem térnek.

Innen vannak az alásüllyedések, mert lelkileg lesüllyedhet a hideg, kemény kő testéig is a szeretetben meghidegült lény.

Lám egy kő, ami utadba esik, az mind, mind egy-egy leesett lény, amelynek szeretete kővé vált, hideg és érzéketlen, mint az, aki őt éltette.

Milliárd évekig sincs szabadulás a kőkemény állapotból, ha vissza nem tér a szeretethez. Így keletkeztek az anyagvilágok, hegyek, vizek, kövek, mind befagyott önszeretetből, eltértekből. Mert ki bírná azt felfogni, hogy a szeretet a mindenben minden. Azért Jézus egész élete alatt csakis szeretetet, irgalmasságot, megbocsátást, alázatosságot és önmegtagadást hirdetett. Mert mint Atya, fénye csakis a szeretetből beszélt, mert Isten a szeretet, mely által újra hozzájutunk őseredetünkhöz, a teljes teremtő erőben.

---     Tehát, mit is akarunk megtanulni? Hogy a „lélekvándorlás és halhatatlanság” nagy eszméjét csakis szeretetből érthetjük meg. Mert aki hisz, az már a szeretetnek első fokát elérte. Mert hit nélkül nincs szeretet sem. Azért, ha valaki fel akarja bukott állapotát ismerni, annak hinni is kell, hogy bukott lény, mert aki nem hiszi, az gőgös, aki jobbnak tartja magát másoknál.

Ezen a világon nincs jó ember, mind selejtes beteg lelkek, mert a hústest igazolja a lélek büntetését, tehát senki nem jó, csakis aki a mennyből,

az Atyától kiküldött, amelyben az Atya volt jó.

Aki magát jónak hiszi, az önmagát csalja meg. Csakis Jézus útján javulhat,

a Szentlélek által. De senki önmagától nem javulhat, csakis Jézus lelkével, ha tanításait teljesen elsajátítja, mert ilyen elsajátításban csatlakozik hozzá Jézus lelke. Akit eddig felhő takart, de amikor Jézus eszményképpé válik benne, akkor már nem takarja felhő, hanem kijelenti magát valóságban a szívből,

a szeretet templomából azoknak, akiknek szeretet Igéjévé vált és örömhír. Mert csakis azok lesznek a felszabadultak, akik Jézust felfogták és befogadták, vagyis szeretetből cselekszik tanításait, ezáltal váltak szeretetté önmaguk is, mert az ilyen szeretetlelkek az Isten fiai. Nincs más megváltó, mint egyetlen Jézus lelkét bírni, amelyben benne van az Atya szelleme.

Mind az idáig való fejtegetés a halhatatlanságot igazolja, mert bár a lélek testeket vált, hol jobb, hol rosszabb sorsokat, az attól függ, mit vetett magának az előző, öntudatos életével.

Mert amikor a lélek öntudatlanul él, az halott állapot. Kivonatik belőle az életesszencia, a Szellem, az Atyától eredő őserő.

Aki nem becsülte meg ezen ajándékot, és a lélek maga marad, mint üres héj, olyan, mint amikor a búzaszemből kijön az életcsíra és ide-oda hajtja a szél. Így van azon lélek is, akiből kivonatik a Szellem.

Ezek összegyűjtetnek és a halál birodalmába kerülnek, a szótlan országba, ahonnan a szabadulás egy örökkévalóságig tart. Aztán felszabadulnak, és mint kemény kövek kezdik meg a létet, vagyis az üres héj lélek kőtestet kap.

 

Azután még egy örökkévalóságig formálódik és öntudatlan állapotában alakul növénnyé, azután hasznos növénnyé, azután fákká és gyümölcsöket termő hasznos fákká, és így kezd szolgálni az embernek, vagyis élő lények, mert minden egymásért él, tehát egymást szolgálja minden a teremtésben.

Azután mint ragadozó állat jelenik meg a lélekhéj, aki csupán az önkielégülésért él, ösztöne utódfaj fenntartássá alakul át, az anyában pedig kezd a szeretet feltámadni a kölkei iránt. Ez egy vonzó kötelék, amely a faj és anyaság, a legszentebb kötelesség. Így él a héj sok ideig, míg vadsága alább száll az anyaságban, ugyanannyira, hogy a héj egy újabb megjelenése, már szelíd háziállat lehet, és ilyen mint hasznosságáért szeretetben részesül, ápolás és gondozás alatt, szeretetet gyűjt magának. Természetes, ezen szeretet csupán azoknak jut, akik etetik, jól bánnak vele. Tehát önző állati szeretet.

Nos, elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor a héj, újra öntudatossághoz jut, de csak, mint héj, és nem testben, mert a változás csakis mindig héjból ered, nem testben.

Most kérdezhetnétek, hogyan történhet egy kőtestből a szabadulás, hiszen a kő kemény, és örökké megvan, az nem bomlik fel, mint más anyag.

Tévedtek! A kő is feloldódik az ő idejében. Hányszor bányásztok kő helyett homokot, lám ez feloldódott kőtest. A héj újra test nélkül lett, a következő testig.

Amikor a héj újra létet kap, de persze csak test nélkül, ugyanannyira, hogy lassan meg tudja különböztetni a jót a rossztól. De a héj csak a rosszat szereti, vagyis önmagát mindig. Így hányódik millió évekig, míg belátja, hogy önzetlenül többre megy.

Akkor jön hozzá a jó Szellem és életre kelti őt, vagyis újra visszakapja az Atya szellemét, amely azután öntudatos lénnyé alakítja át, úgyannyira, hogy megkezdhet azon élettel megtelített héj egy új életet, mint új teremtés, de isteni maggal, vagy csírával ellátva, vagyis talentum.

De minthogy minden teremtett lény szabad akarattal bír, aki öntudatnál van,

tehát így mondom megkezdhet egy emberéletet élni. De persze ez kezdetben inkább állat ösztön módra él, azt szereti aki ád neki és szereti, aki jó hozzá. Ez erősen állati szeretet. Inkább ösztön hajtja, mint szeretet. És így vegetál az ember mindaddig, amíg Szeretetté át nem változik, mert akkor az isteni csíra kezd érvényesülni benne. Amit az életre hívásra kapott az Atyától, ez megvan minden embernél, de miután még az állati tulajdonságok erősek, addig alvó állapotban nyugszik.

Csak amikor az ember-állat erősen vétkezik az igazság ellen, akkor szólal meg, mint lelkiismeret, gyengén, vagy erősebben. Ugyanannyira, hogy a kevésbé gonoszok, már el nem hallgathatják és megvallják bűnüket.

Az erős gonoszok pedig megkövesítik újból magukat, mert a gonosz eggyé tömöríti és nem hagyja kifelé szólani a bűnt. Ezek a köves bűnök az epére, a májra lerakódnak és kínozzák a hordozót.

Az orvosoknak ugyan sikerül a testből ezen kövecseket eltávolítani, de ha a lélek nem javul, újra talaja marad és más betegségbe megy át. Az mindegy, hogy mi a neve a betegségnek, fő az, hogy a bűn kifelé utat törjön magának, amit szóval ki nem mondott, az fájdalmas úton tér ki és ha ez sem elég a lélek megtörésének, úgy akkor lelki betegség lép fel, amely beigazolja beteg állapotát. Amit testben elvégezhet az igazság az még jó, mert a lélek szabad újra.

De ahol a test betegségei sem használnak, ott a lélek sokat szenved az ő bűneiért, a már nem testi világban. Azért inkább itt szívesen fogadjátok a javulástokra rátok mért betegséget, mert ha megjavultok és bűnbánatot tartotok, a lélek felszabadul a büntetés alól.

---   Miben is áll a felszabadulás olyan lényeknél, akik nem bírják a szeretet törvényét önmagukban?

Ha leveti emberi testét, nem megy a következményes szankció alá, hanem szabadon választhat helyet, szülőt, állapotot magának az ide születés előtt. Majd, mint tökéletességre vágyó, siet újból testet venni, azon reményben, hogy új környezetében javulhat, tökéletesedhet. A Szeretet útjára térhet, mert ez a fő cél, ezért élünk. A szeretet egyesülés az Atya szellemével, vagyis visszatérés az örökségbe, a menny birodalmába, mert a menny a Szeretet állapota, a pokol a szeretetlen lelki gyötrelem. Az egész mindenség is arra törekszik, hogy minél gyorsabban álljon a szeretet fokán.

         Ez a ti földetek pedig mintegy ég és föld közötti válaszfal, mert Jézus Atya a menny, az önös akarat a pokol. Ezen a földön lehet megszerezni a bukottaknak a szabadulást a pokoltól, vagyis a sötétség hatalmától.

Ez minden, amit a megváltásról mondhatok. Boldog az, aki felismeri helyzetét és bukott állati lényét, és igyekszik a mennyei után, ami az összefoglalt szó szoros értelmében véve, a „Szeretet”.

Jézus tana adja a tételeket, hogy miként lehet a szeretet birtokába jutni annak, aki a pokoltól szabadulni akar. De mindez csak nagyjából elmondott valóságok. Aki a szeretet útjára lép, az megvilágosodik apróra a szeretettől, aki a vezérlője és útmutatója lett mindenben. Ezek nem árvák többé, mert velük van a mennybe vezető vezér, a Szentlélek.

Azért ezek már nem futkosnak emberi tanok után, sem tömeggyűlésekre, mert mit is tanulnának ott, hisz a legjobb vezető kezében vannak már.

Kell-e ennél jobb, mikor a Szentlélek vezet valakit?

Aki nem bír az önzetlen szeretet fokáig felemelkedni, ahhoz ezen vezér nem térhet be!

Ezek futkosnak tengertől tengerig, keresvén azt, amit nem tudnak befogadni, pedig fejük felett lebeg, de betérni, uralkodni nem bír, mert az önösség az első, ----(?)

 

….amelyben a mindenséget felölelő szeretet lakozik és így mindenütt ugyanazon Isten az uralkodóhatalom és erő.

Hasonlatba hozom: egy folyóvíz, amelynek vize mindig tiszta és nem fogy ki, mert jó forrása van, de a melléktócsák már nincsenek a körforgásban, tehát megbűzösödnek és betegséget termelnek.

Így van ez azon embertömegekkel, akik az Élet tiszta vizéhez nem bírnak jutni az önösség miatt, mert ők elhatárolják és különítik magukat, mintha ők jobbak volnának a többi tévelygőktől, pedig mily tévedés. A mennyei áradat, nem különíti el magát attól, aki belekapcsolódik, sőt, mind felszeretné nyitni a bűzös gyülekezeteket, hogy az -egy- egészhez, a mennyei áradathoz csatlakozzanak, hogy így meggyógyuljanak, és ne termeljenek sok bűzt, kipárolgást, mint azok a közösségek, akik az Igének egy-egy kiragadott és kiemelt részén lovagolnak. Mintha az Igét szét lehetne szedni! Ez olyan dolog, amikor valaki önmagát megcsonkítja egyes testrészétől, hogy az fölösleges. De hát nem-e egy egész test ad életet? Amit levágnak bizony nem, mert aki egyet-mást vesz be, sohasem lesz egész. Minthogy a nagy mindenségbe nem tud bekapcsolódni, csak kis betegségek maradnak, amik nem tudnak meggyógyulni.

Ezen könyvnek az a célja, hogy egészet alkosson, mert nem önös ember szüleménye, hanem a Szentléleké, aki őt befogadja. Mert amennyiben valaki fokozatosan éli az Igét, és lassan már az egész birtokában van, úgy lett egy egésszé és a mennyei örök életbe való átformálódásban, mert az Ige mennyei, tehát, aki éli, az is mennyei lett általa. A nagy –egész- tagja lett.

Ma az emberek legnagyobb része csak a könnyebb Igét tartja be.

A többire pedig azt mondják: „nem kívánja tőlünk azt az Úr”, mi emberek vagyunk és nem angyalok.

Igen, emberek vagytok és az a cél, hogy angyalok legyetek, mert ez a földön elsajátítható tulajdonság. Nem is olyan nehéz annak, aki egy kissé megszabadult az önösségtől. Mert ha az Ige részeit kezdi élni valaki, ugyanazon részekben, már a segítség is benne van a többire, mert a Szentlélek kezdi őt már tanítani, vagyis az Atya Szelleme kezd feltámadni a szívben az alvó állapotából.

És amikor az ébren van, az elvezérel minden igazságra, amint meg van írva.

De ha valaki tudja az Igét és önmegtagadó életet nem él, az nem segíti elő a feltámadást benne.

Először a testi vágyat kell kiküszöbölni, mert az állati és nem angyali. Azután a többi földi szeretetét, mert aki mennybe vágyik, nem lehet földivel tele.

Mert ha tinta közé tejet öntünk, az azért mégis sötét, azért a tintát ki kell mosni, úgy akkor a tej fehéren megmarad ugyanazon üvegben. Így van ez a léleknél is, amíg a földit szereti, sötét. Amikor azt kiürítette magából, azután megtöltheti mennyei, igaz élettel. Tehát azon Ige hirdetőknek akik azt mondják: „Ime, itt a Krisztus!” ne higgyétek el, mert Krisztus nem szemmel láthatóan jő el, hanem az Igében. Aki őt befogadja, annak hatalmat is ad a gonosz felett, hogy ne árthasson neki.

Amiképp hatalmat kaptak a kiküldött tanítványaim amíg az utaimban jártak, mert a hatalom csakis az Igében van. Lehetetlen olyan egyéneknek hatalmat adni, akik az Ige által be nem oltottak.

A szelídeknek, csakis ezeknek adatik minden hatalom a mennyen és a földön, mert akiben még atomnyi harag lelke van, hatalmát gonoszra használná fel. Innen van, hogy a hatalmat nem lehet könnyen elérni. Vannak a gonosz erők által hatalmak, amellyel csak árt a felebarátnak, de ez sötét hatalom, nincs a Szeretetnek közössége vele. Mert amilyen távol van a sötétség a világosságtól, oly messze vannak ezek egymástól. Ha a Szeretet uralkodnék a földön úgy már hatalmas is volna, de az ellen az úr. Addig nagyon kiváltságos egyén az, akinek nem kis hatalma van, mert a sötét hatalom összemorzsolná a környezetét, és így visszaesést hozna létre, mert az igaz követőimnél úgyis erősen működik az ellen. Bosszúját úgy igyekszik kitölteni az eszközeimen, mert az ő országát rontják, azért van annyi baja az Engem követőknek, hogy elforduljanak Tőlem, mint aki nem vagyok elég hatalmas ahhoz, hogy megvédjem őket. De szükséges a harc, a tüzes kemence a keresztútja mindenkinek, azért kell rajta járnia és utánam jönni, önmagát megtagadva a kereszthalálig is, mert éppen ez a megváltó és tisztító út. Azért kell még a Enyéimnek is átmenni rajta, hogy dicsőségük beteljen.

Ha Én olyan könnyen adnám a szabadulást a gonosztól, úgy akkor nem volna érdemetek a mennyországra. Mert az Én utaimon váltok örökösökké, amíg az Atyához, vagyis a teljes szeretethez értek, azután jogos, mint fiúnak Atyja országa.

Mert ha olyan könnyen lehetne oda jutni, nem is becsülnétek meg. Csakis a szenvedés, vagyis az iga alatt értek meg, mert a gazdag, bő áldású fa is meghajlik kedves terhe alatt, és így lett alázatos.

Az olyan kalász, ami üres, felemeli fejét, de a teli meghajlik.

 

 

Így van azon lélek is, aki gazdag. Alázatosan meghajol a Szeretet és alázat kedves terhe alatt, mert az Én Igáim gyönyörűségesek, és megdicsőítenek (bár most szenvedést és önmegtagadást igénylenek), hogy felszabaduljatok az öröklött bűnöktől, ami által testbe kerültetek. Azért meg kell tagadni azt, amit a test és a vágy kíván.

         Különösen a megkeményedett szívűeket éri Szeretet tanom igája, azoknak terhes, mert a keménynek minden kemény, és ütőtárgy minden szó, azért inkább ellene harcolnak, minthogy befogadják, mert sérti az énjüket, amiről nem akarnak lemondani, és éppen ez az énjük bünteti őket.

         Minthogy a Szeretet a megváltóerő minden emberben, a Szeretet tanom pedig a szeretet zsinór mértéke, amely által felszabadul a kötött állapotából, és aki csak részben veszi be, sohasem lesz egész a megváltásban. Mindig a meg nem tartott Igék miatt visszamarad, pedig mit ér, ha az ember az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall, vagyis visszahagyatik, mert részben nem lehet bemenni az Isten országába, csakis egészben. Tehát, ha valaki részben tartja be az Igét, -mint a legtöbb felekezet úgy reméli- semmiképp be nem mehet, mert nincs öröksége hozzá, amíg teljes önzetlenné nem válik az ember, mert éppen ez a boldog lelkiállapot az, amely mennyei.

A megkövesedett szívű ember nem veszi be a szeretet melegét, amely az Igéből kiárad, azért még fagyosabb, önzőbb lesz mindig, ugyanannyira, hogy elveszti emberi méltóságát, és csak ösztön, vagyis kielégülés minden vágya. Mint az állat, csakis önmagáért szeret, hogy önmagát kielégítse.

Ezek, ha levetik az emberi testet, a lelkük jelentkezik, ugyanazon állatformában, amit önmagáért szeretett. A lélek a változó és formálható az ő saját akarata szerint.

Amikor nincs már test, akkor csupasz a lélek, és megláttatik minden gondolata és tette, ezen erezés és vonalazás és huzalokkal van körülfonva, amit életében, mint ember tett és gondolt. Azért mondám: aki csak gonoszra gondol, azzal már vétkezett az ő szívében. Tehát lehetetlen dolog megtisztulni a keményszívű embereknek.

Csakis a szeretettel megtelítetteké lehet az üdvösség, nem az Uram, Uram kiáltozóké. Ha lehetséges volna e világ lemondása nélkül üdvözülni, úgy akkor sok-sok hivatott ott lenne. De mivel kevés a választott, azért kevés is a megváltott, mert éppen e világ lemondásával és megvetésével érhető el a mennyei állapot.

Ezt pedig nagyon kevés ember bírja, különösen most, ezen ítéletben álló világégés idejében. Mert a gonosz jogosult mindenhová, neki szolgáltak, nem a szeretetnek, azután az Istent szidják, amikor gyötri őket a gonosz, akit jobban szerettek, mint Engem az Igében.

Kit is lehet itt okolni mást, mint önmagát minden embernek, hogy a gonosz lett az úr és nem a szeretet, mert a gonoszt szerették, ami gyötri őket, nem a szeretetet. Ki mint vet, úgy arat. Azért jött a Megváltó, hogy utat nyisson a mennybe. De ha a földit is szereti, miként mehet a mennybe?

Mindenki úgy remélkedik, hogy a megváltás olyan misztikum módra történik, nem is kell nekik teljesen átváltozni, hanem elég még itt, a Jézus útján, ha elhiszik, hogy Jézus a megváltó. Aki csak szóval hiszi, tettel pedig tagadja, annak inkább ítélete lesz és nem megváltója, mert a szó csak annyi, mint a szél. A tett az eső, az áldás, a mérvadó. Ha az emberiség életével megközelítené az Igét, milyen áldás fakadna részére gondoljátok meg. Milyen jó a béke és a Szeretet egysége, ott már a mennyország is jelen lenne, mert a föld megadja a termést minden lélek számára bőven, tehát a szeretetlen kapzsiság elveszi a föld áldását és inkább tengerbe hányatja, mint olcsón eladja, hogy az ára le ne menjen.

Lám, ez pokoli tett, nincs benne semmi szeretet, minden téren így lett pokol az önző kapzsiság miatt, innen ered a nyomor, szegénység, nélkülözés, mert nincs sehol szeretet. Elűzték.

Azért ég, ég minden. Lelkiégés, kín lett e föld, amely a megváltás földének hívatik az egész teremtés világán, mert a megváltás szent művét itt áldozták fel, e megtértjeiért Jézus követőinek.

         De az ellen tudja, hogy az utolsó ideje is befejeződik, azért dolgozik olyan hévvel, hogy minél több áldozata legyen, hogy poklát fenntarthassa nagy seregével. Így számol, pedig nem így lesz. Mert elvétetik tőle hatalma, és megítéltetik a kénköves tóba, vagyis fuldoklási állapotban megy át, mert amennyit gonoszsággal folytatott, annyi kín lesz neki is. Megengedtem eddig a gonosznak, amíg a menny választottjai hazakerülnek a küzdelemből, hogy dicsőséget vehessenek Atyjuk országában. De ez az idő lezárul e század végével, és a megváltott sereg örökli e földet, átformálva, megújítva. Új föld, vagyis mennyé változott föld lesz ezen sötét földből. Mert az alázatosnak ígértem, tehát övéké lesz. A tiszta szívűeknek az Istent meglátni ígértem, akik teljesen önzetlenül tudtak szeretni Istenért és mindent feláldoztak érte. Így lesz a jutalomosztás e világ végén, amely nem anyagi testben lesz, hanem azon Szellemesített lélekben, aki a testet levetette, vagyis megtagadta önmagát. Mert minden eredmény a lélek gazdagsága lesz, mert akik a földet szerették, elnyeli a saját test földjük a lelket. Mint koporsó, olyan a test a léleknek, amely fogva tartja őket.

Ezek nem örökölnek mást, mint amiben vannak, amely fogva tartja őket és nem szabadulnak meg attól, amíg teljesen meg nem utálják. De amikorra ezzel elkészülnek, már nem találják meg a megváltás helyét, e földet, mert már kegyelem földdé, az alázatosoké lett, ígéretem szerint.

Mert mindaz, aki az Igét le nem becsülte, hanem alázatosan kérte annak szellemi értelmét, azoknak meg is adatik azon világosság, amely által felismerik mennyei eredetét az Ige minden legkisebb pontjának is.

Ezek alázatosak és örökségül bírják e földet. Mert a kritizáló sosem ismerhet fel semmit a gőgje miatt, az fölötte áll az alázatnak és így „győz”.

---     Mit is írjon, mit is mondjon a Szeretet Istene az ő teremtményeinek?

Azt, hogy siessenek hazafelé, a Szeretet honába, elég volt a szenvedésből, a bűn igájából, ne várjatok más megváltó szabadítóra, mint az alázatos Szeretet elsajátítására, mert ez Jézus Lénye, amely az út!

Az Ige körülírásának, kimagyarázásának ezen igék által az a célja, hogy mind helyesebben és tökéletesebben megérthessétek minden egyes Ige értékét és nélkülözhetetlen voltát a „Beteljesedéshez”. Mert, ha Isten annyira Szent és Tökéletes, akkor a hazakészülőknek is hasonlóvá kell válni. Érthető, hogy egy és ugyanazon lélekkel kell már bírni, amit Jézus Szentléleknek nevezett, amely elvezérel minden igazságra, amit egy ember ki nem gondolhat, csak Isten lelkével érthet és foghat fel, amely nem emberi önös értelem, hanem csakis az Igazság és a Szeretet lesz benne és általa feltárva, mint egy aranybányához vezető út, amely sok áldozatba kerül, amíg a kincset bányászhatják. De mit ér minden földi kincs emez mennyei kincs kibányászásához, amelyet éppen saját földünkben kell megkezdeni ásni?

És mennyi kincs van egy emberben betakarva földdel, ha ti tudnátok, jobban sietnétek az örök élet kincsét kiásni énetek körül, amely az Atya akarata bennetek!

---   Mert mi is az „örök élet”? Megismerni az egy igaz Istent, a jó Atyát és akit Ő küldött! Akinek ezen megismerés már tulajdona, úgy az örök is tulajdona, mert az Énbennem és Én őbenne lakozom. Vagyis Szentlelkem és Akaratom befogadta, és aszerint él. Az ilyen lelkek kihasználták és kibányászták e föld legdrágább kincsét, a megváltás útját, ami a cél önmagunkban, mert a Szeretet az oly drága kincs, hogy azon meg is válthatja a mennyet és a földet.

Tehát okos az olyan talentum birtokos, aki nem ássa el önmagában, hanem önmagából többet bányász, vagyis termel, kamatoztatja azon kis Szeretetet, amit ezen útra kapott a jó Atyától.

Bölcs és okos azon szolga, aki Ura szeretetével nem él vissza, hanem kamatostól megtért vele a leszámoláshoz.

Az ilyenek nem vettetnek ki a külső sötétségre megkeresni azt, amit elástak, mert önmagukban felfedezték azt, amit az Atya adott talentumnak.

Mert bennük volt minden, csak ki kellett ásni a föld közül, a földi akaratok közül az Atya akaratát, és így megismerték, hogy mi az örök élet önmagukban.

         Ez olyan valami, amit senki más meg nem tehet, mindenki önnönmagának az élet irányítója. Ez olyan dolog, mint az igaz és nagy vizsgán, senki nem felelhet másik helyett, mert a saját lelke vizsgázik, és az jő elő, aki már benne van és él. Azonképpen, az örök élet is csak azokban van megalapozva, akik felismerték önmagukban a mennyei jó Atya Szellemét és a színvallásnál az láttatik meg, ki lakozik benne. A Szeretet az Atya Lénye, azért mondám, hogy ezen meg lehet az eget, a mennyet, a földet szerezni, mert általa a mindenség tulajdonosává vált.

         Ne fukarkodjatok a szeretettel, ne űzzétek el minden semmiségért, hogy az ellenkező erősödjön nálatok, mert akkor elásói vagytok a Szeretetnek, nem megtartói és gyarapítói. Legyetek okosak, mint az Evangéliumi kincs feltaláló, aki mindenét eladta, hogy amaz egy igaz kincset megválthassa, ami örökké boldoggá tevén őt, nem kell majd itt hagyni a testtel együtt e földnek, mert a Szeretet az égi lény, az őt fölemeli azok sorába, akik hasonlóan kiküzdötték maguknak a mennyei kincset ezen a földön. Mert tudjátok meg, sehol annyi kincset nem gyűjthettek oly rövid idő alatt, mint éppen itt, az ellenség birodalmán!

---     Azért mondám: Aki egy fillért ad Nevemben, annak egy napot adok jutalmul! Mi az egy nap? Az egy óriási világ, milliószor nagyobb földeteknél, aki mindég másoknak szolgál, mert szolga, és ti lesztek az Urak rajta. Aki hisz Jézus szavának nagyobb Keresztelő Jánosnál is. Mivel ő nem hitt, mert nem követte Őt. Csupán eszköz volt, mint útegyengető, mert amikor saját énjével kellett volna Mellém állani, akkor kételkedni kezdett, azért küldte Hozzám tanítványait, hogy Én vagyok-e az Igért, vagy mást várjunk. Az ilyen eszközök rossz szolgálatot tesznek maguknak, mivelhogy nem hisznek az Isten szellemének megnyilatkozó erejéről önmagukban. Azért is mondotta önmagáról, hogy neki alá kell szállni, hogy Én növekedhessek. De nem szállt alá, vagyis később nem alázkodott meg Előttem, hogy mint tanítványom követett volna.

Ő csupán, mint Illés lelke, a szolgálatot megtette, de a fiúságot nem szerezte meg, csak mint szolga tért vissza.

Mert ha valaki hisz Jézusnak, örök élete van annak, ez több minden ó-szövetségnél, kivéve a tízparancsolatot, amelyben az Atya Szelleme van.

Ha ti hisztek emez Isteni Igében, cselekedjétek is meg, hogy a Szentlélek általa megerősödjön bennetek. Mert ha Akaratom megcselekszitek, akkor teltek be Szentlélekkel, amit az Enyéimnek megígértem, hogy a világ végezetéig velük marad. Mindazt pedig, amit ígértem Szentlélekkel érhető el. Tehát mindenben szükséges a tiszta szív, hogy ki és be járhassak a templomban, amely Nekem szenteltetett. Mert nem-e a Szentek szentélye teszi szenté a templomát?

Azért vigyázzatok, hogy utam legyen mindenkor hozzátok, a harag, a sötétség távol legyen tőletek, hogy utam el ne zárja tőletek. Mert akkor újra becsukódik előttetek a mennyország ajtaja, vagyis a Szeretet és béke hona. Mert az enyéimnek, bárhol is legyenek test szerint, de lelkük benne van az Isten országában, mert nem kívül, hanem belül van. Ezt nem bírják megérteni a névleges keresztények, mind a külsőkben keresnek, pedig bennük van.

A lelkiállapot a minden, mert azt viszik el a földről. Más a külső, az mind itt marad. Hanem, ha béke és szeretet honol a szívben és nincs lelkiismeret furdalás, akkor a lélek megnyugodott a világtól. Mert nem tér, nem hely, semmi külső az, ami megnyugtat és gyógyít, csupán a Szeretet, a jótett tudata, a lélek orvosa!

         Azért mondám szüntelenül, hogy szeressetek, hogy lelketek meggyógyuljon, amikorra elvetitek a takaróját, a testet, és mindent úgy fogtok érvényesíteni, amennyiben Szeretet volt. A tett az alapja mindennek. Mert azon lelkek, akik nem érdek és haszonból tettek valamit, az mind alapgondolat javítás vagy emelés volt. Az mind életet adott lelketeknek, amelyből majd táplálkoztok, mint szeretet termékekből.

Így gondolkodjatok jövőtökről és haza spóroljatok, azon hazába, ahol nem kell elhagyni szerzeményeteket, mint itt e földön oly hamar.

Legyen szeretet táplálékotok növekedőben, mert elfogyni nem szabad engedni, legalább egy garasnak kell lenni, amivel itt újra kezdhetitek az élet megszerzését Isteni utam követésében. Mert ez az, amikor a bányába leszállnak, hogy gazdagon térjenek innét vissza. De a bányáig leszállni nem lehet üres kézzel, kell a garas az útra, amellyel mindenkit ellát a jó Atya.

Kit több, kit kevesebbel, az erejéhez képest.

         Tehát senki nem mentheti magát: Uram, nem tudtam gyűjteni, mert nem volt tőkém! Mert e nélkül nem születik ide senki sem, hogy ne lenne Isteni része szeretetben és erényekben, de ha elhagyják venni a világtól és a gonosztól, bizony elfogy az élet alaptőkéje, és visszaesve tér meg és nem meggazdagodva a bányából, csak piszkos és szennyes lett e világtól.

Az ilyenek sok-sok szenvedésen mennek át, amíg lecsiszolják a szennyüket, amíg egy garas birtokába jutnak, hogy új életet kezdhetnek itt e földön, vagy már csak ehhez hasonlón. Mert ez a föld nem marad soká a pokol, mert a megszenteltek száma lassan betelik, ami elvégeztetett felőle, a föld is felszabadul a gonosz erőktől és visszanyeri paradicsomi állapotát, amennyiben a gonosz már nem uralkodhatik rajta, a tisztulási idő betelik és közeleg a nagy és örök ünnep, mely csak szeretetből és békéből áll.

Vagyis a lelkek visszatérése az Isten akaratába, mint őseredetiben volt.

Mert a kín és fájdalom ott vette kezdetét, amikor önös útjukra tértek a lények. Ezért teremtődött az anyag, kő, földek, hogy az elpártoltak mulandót alkossanak önös akaratukban, mert állandót csak a szeretet építhet az Atyával.

         Most megértettétek az elpártolás alapját, hogy hova vezetett, és mily nehéz visszatérni ahhoz, akiből kiindultatok, az Atya akaratába. Mert ott ismét Isten fiakká váltok, amit Jézus lényemben megmondottam nektek, hogy miképp váltok ismét fiakká. „Én vagyok az Út, az Élet és a Világosság”, aki Utánam jő, annak örökkévaló hajlékát már elkészítettem, vagyis mindaddig, amíg az Atya akaratában marad.

A gonoszt mind az önakarat szülte magának, mert az Atya akaratában nincs gonosz. Amit Jézus lényemben éltem és tanítottam, vajon volt abban gonosz? Ugye semmi?

Aki Utánam jő és követ, megszabadul a gonosztól, másképp nincs szabadulás tőle, csakis annak, aki hajszálpontosan betartja az Igét, ahhoz nem fér a gonosz, és megszabadul tőle örökre.

Ez az egyetlen út hazafelé. Aki nem bírja, visszamarad, elhal az úton, mint mind a nép, csak Joszné és Káleb tértek be az ígéret földjére, a többi nép, akik Velem kiindultak Egyiptomból, mind elhullának az úton. Lám ez a kép folyton ismétlődik a világban. Velem kezdik és pokollal végzik. Akik Mózes ellen zúgolódtak, mind elhulltak a pusztában, vagyis szeretetlen állapotba estek, és így meghalltak az élet számára. Nincs is más teendője itt a halandónak: hallhatatlan állapotba jutni, és megkeresni mindazt, amit elhagyott. Az Isteni Erények visszaszerzése! Ez a fő cél!

Aki mást szerzett e földön, az hiába élt, mert üresen jön vissza oda, ahonnét jött. Azért jött, hogy megkeresse az elveszett Isteni tulajdonságait, ami által újra fiúi állapotába térhet, az Atyai házhoz.

---   Mert meddig szolga a szolga?

Amíg bérért parancsolt dolgot cselekszik. A fiú azonban Atyjáért önzetlenül dolgozik hűséggel, nem fél munkát, hanem Atyja örömére igyekszik cselekedni. Azért lesz fiú, mert öröme telt az Atya akaratában, nem kényszerből.

Ha valaki e földön ezen célt tűzte ki magának, hogy mindent Isten dicsőségére és felebarátai javára cselekszik, az jó utat választott.

Ha mindvégig megmarad rajta, az ilyent a boldog Atyai ház várja e föld után. Annak nincs dolga többé az anyaggal, sem kövekkel, mert mindezek közül Szeretete kiemelte őt.

---   Hogy a halhatatlanság megmagyarázására térjünk át, hisz aki figyelemmel kísérte az eddigi tanítást, már benne is van a halhatatlanságban.

Mert aki beveszi ezen világosságot, az világos önmaga is, és bírja a halhatatlan életet eme világosságban mert a sötétség be nem veheti, és aki tetté váltja világosságát, az épít magának országot.

Ez hasonlatos dolog az olyan emberhez, aki bár bír e földön minden tudományt, de mégsem bír állásba jutni, és kénytelen itt mások jóakaratán tengődni, bár minden tudomány birtokosa.

Ez hasonló eset az előbb fejtegetett hallhatatlanság valóságához. Ha valaki bírja is a mennyeknek minden világosságát, de tettbe nem vitte át, akkor kénytelen mások tulajdonából élni, akik befogadták őt. Bár élete, tudása, világossága birtokában van, és mégis nincs tulajdona, mert nem vált „tetté” a tudása és világossága.

Akár itt a földön élőknél is hasonlatba lehet venni, ha valaki csak tanul és művelődik, de állás után nem néz, kiapad a létforrás, és kénytelen tele tudás és műveltséggel, szegényen, másokon élősködni.

---     Tehát most itt az a kérdés, hogy mindenki halhatatlan, vagy csak a feltámadottak?

Igen, mindenki halhatatlan, még a bogár is, mert az élete halhatatlan, kiszáll a testből és új testet kap. De, hogy tud-e róla, hogy ő nem testben él? Itt van az a pont, hogy öntudatlan valaki, akkor úgy mondjuk, magán kívül van, nincs öntudatnál, tehát halott, bár él, mert élet meg nem halhat. Mint a selyemhernyó, bár eltemeti magát, mint tetsz-halott és mégis él, s eljő más testtel, ami alkalmas a fenntartáshoz.

         Így van ez a lényeknél is. Aki halott, nem tud önmagáról, a természet rendjében felébred, de nem tud múltjáról, mert halott volt, ezeket a nemezis rendje intézi halott állapotukban mindaddig, amíg meghallják a halhatatlanság útját, és kezdik élni önmagukban. Akkor nem lesznek többé a természet rendjében, hanem az élet rendjébe mennek át Isteni akaratban. Azon élet teljes öntudattá válik, vagyis a világosság lelke költözik bele, mint halhatatlan örök élet, és emez Szentlélek megtermékenyíti a szívben szunnyadó hasonmását, és életté válik, vagyis feltámad a nem teremtett ősélet és világosság, a tett által valóban. És az új teremtés, vagyis az örök élet ezen időtől folytonos lesz. Nem lesz öntudatlan, halott állapotban mindaddig, amíg vissza nem esik.

Hanem a legelevenebben vissza tud emlékezni halott élete előtti időre is, mert vissza kapta teljes életét, amiben mindent felismer.

Mert ez az élet amit itt éltek, csak fél élet, nem egész. A másik fele életeteket őrzőangyalotok hordozza, vagyis vezető Szellemetek.

Mert ha valaki életét itt egészen eljátszotta, vagyis öngyilkos lett, azoknak van a másik életrész, amelyben újra felvehetik az élet fonalát a nemezisben.

Ha a következmények terhétől megszabadul, úgy szeretet által kiegészül a fél élet, mindenki számára, aki Szeret. Azért az Isten adja az életet, vagyis a Szeretet önmagából kipótol minden hiányt. De azok, akik fél élettel sem akarnak szeretni, sőt még azt a felet is tékozolják, ezek üres héj módra kiürítettnek, és amint az előzőkben leírtam, hosszú örökkévalóságon mennek át, sok alakulaton.

Hogy az ember hozzájusson az ő eredetijéhez, szükséges ahhoz az Ige teljes élése. Mert csakis ezen teljes szeretetben lesz egész lény, vagyis egyesül az örök Szellemével.

Ezen a földön mindenki érzi, hogy ő nem egész. Mind párt vagy igaz testvért keres. Miért? Mert önmaga előtt is kevésnek bizonyul az élete, mással akarja magát kipótolni. És ha azt tudnák, hogy a teljes szeretetben elérhetik a teljes egész életet, mert az Atyával, és Fiúval és Szentlélekkel egyesül. De, hogy a földön ezt oly kevesen értik meg onnan van, hogy nem ismerik a szeretet hatalmát, amely isteni lénnyé alakítja át, és teljes hatalomba helyezi, tehát egészen él, és nem is halhat meg, ezen Isteni Szellem erőben, vagyis nem lesz öntudatlan, halott állapotban, mint a változók, mert Isten változatlan, örökké egy és ugyanaz bennük.

Ha teljes egészében beteljesedik a Szentlélekkel, akkor önmaga korlátlan hatalommá vált, teremthet, alkothat önmagából, nincs másra szüksége, mint az Atya akaratában maradni, mert ezáltal kiegészül, bármennyit kiad magából. Ez ugyanaz, minthogy a Szeretet soha el nem fogy, mennél többet adnak, annál többet kapnak az Atyától. A szeretet egy szakadatlan életfonál az Atyával. Bármelyik oldalról magyarázom az élet útját, minden szál az Atyához vezet a szeretetben.

Mennél közelebb érünk a központhoz, annál több szeretettel találkozunk, mert ott mind összpontosul és összekapcsolódik az örök Szeretettel. Mennél jobban távoztok a központtól, annál hidegebb és keményebb tárgyakkal találkoztok. Mennél jobban északra mentek, mind nagyobb hideget találtok és mindig kisebb életet. Mert minél nagyobb a szeretet, annál nagyobb a halhatatlan élet bennetek. Tehát, ha valaki szeret az magát gazdagítja és tökéletesíti.

Azért kell mindent feláldozni ez igaz mennyei állapotért, hogy azt megnyerjétek teljes egészében, mint Én Jézus is beteljesedtem Atyám lelkével, az Ő akaratával, és így lettem egy lélek és szellem az Atyával, mert minden akarata érvényesült bennem.

Teljes egészében ez az emberré válás a megtestesült Igével.

Nincs is más elérni való e földön, minthogy elmondhassátok magatokról: „Ember fia vagyok!” vagyis nincs benne állat és gonosz, így a tisztulás befejeződik a teljes életben, amely az Atya akarata.

---    Ha a hallhatatlanság fennáll mindenkiben, és amaz örök élet minden teremtésben, miért is kell meghalni?

A bűn miatt, hogy mind kezdődő élet fakadás, egy jó élettel, amely Jézus követésében áll, az emberré levés lehetőségét nyújtja minden alkalommal. Mert éppen ez a hitből való követés, a megváltó útja a legrövidebb. Azért vétetik el a visszaemlékezés az emberi szülöttől, hogy látszat szerinti új életben megtisztulhasson a múltból rárakódott bűneitől. Ez egy kegyelem állapota, amely csak hittől és Jézus követésétől tisztul meg, mert Jézuson kívül nincs más szabadító. Ha az egész törvényt be is tartod, de Jézust nem hiszed, kegyelemből kiesettek vagytok, mert sokkal több a vétek, minthogy önmagából megszabaduljon attól. De mint új teremtés, hitből, Jézust követve, kegyelemben megtisztulhat Jézus által.

Vagyis megcselekedni mindazt, amit Jézus mondott és tanácsolt. Szabadon, nem törvény kötöttségében, mert abban nincs szeretet, tehát nem is oldhat fel semmit. A törvény megköt, a szeretet felold. Ez nagy kettő.

Ezért nem váltatott meg senki sem a törvény által. Inkább szenvedjétek a kárt, hogy a lélek felszabaduljon a Szeretet szabadságában.

Mert amit feloldotok a földön, meg lesz oldva a mennyben is, tehát kísér a Szeretet szabadsága úgy titeket, mint akit feloldottatok! Vagyis megbocsátás és szeretet minden felszabadulásnak az alapja, vagyis Isten.

         Nem lehet eléggé hangsúlyozni a megbocsátás szentséges alapját, mert éppen ebben oldja fel önnönmagát mindenki. Amikor mást felold, önmaga szabadul meg a gonosztól. Azzal is jót tett, akit felold, és önmagát a Szeretet által szabaddá tette.

Tehát az Igét azért szükséges komolyan élni, mert éppen abban van a felszabadulás és a megváltás a gonosztól. Mert nem elég kívülről tudni az egész bibliát, hanem azzá kell válni, vagyis Igévé válni, hogy az Ige testet öltsön más ember fiában, mert minden megváltottnak teljesen Igévé kellene válni. Mert akik a bárány mennyegzőjére bemehetnek, hasonlóvá kellett válni a bárányhoz, mert mindenki hivatalos, de kevés a választott. Akik nem tudnak tiszta ruhát váltani, azok kiküldettnek a mennyegzőről, vagyis nem lehetnek a megtisztultak között kemény és hideg szívvel.

Csakis akit a Szeretet keresztül-kasul átjárt, vagyis minden Igét betöltött, azok hasonlatosak a bárányhoz, és Vele uralkodnak mindörökké.

---     Mit is jelent a „mindörökké”?

Sokan mondják, de nem értik, pl.: az ószövetségben a szombat napnak a megszentelését is. Jézusban ez az örökké szó, véget ért. Mert amíg új rendelet nincs, addig tart az örökké szó. Vagyis, amíg azon nevelkedési fokban voltak, hogy a napot szenteljék, ez előiskola volt, és árnyéka a valódi megszentelődésnek.

Amit Jézus hirdetett azonban a test és lélek megszentelődésére szólt. Mert az igazi ünnep, az Atya akaratának megszentelése, vagyis a felebarát szeretet, és nem az egyes napoké. A körülmetélés pedig az önmegtagadásnak volt az örökké való elrendelése. Mert aki Istentől születik, vagyis a Szentlélektől, annak előbőrét meg kell tagadnia, mint állat embernek, hogy Istentől születhessen. Vagyis megtagadni magát a testi vágyától. Mert ha valaki csak előbőrét távolítja el, a vágy még kielégíthető, de ha a vágyat távolítja el, úgy megszentelődik a tiszta Szeretettől, a Szentlélektől.

Ez azon rendeletek voltak csak mint előhírnökei a valódi megszentelődésnek. Tehát ha valaki már önmagát szenteli a tiszta szeretetben, úgy az tökéletesebb a napok szentelésénél.

Itt ért véget a Mózesi törvény és örökkévalósága az ember megszentelődésében. Semmi nincs új, ami van, az mindig volt. Mert a körtefa akkor is körtefa, ha nem terem. A megszentelődés is abban áll, mindig szorosabban az Isteni akarathoz szabni a lélek életét, annyira, hogy Isten Szelleme uralkodhasson benne, mint feltámadott ősvilágosság. Mert az Isteni rendben tökéletesedni kell. Amikor a napok szentelését befejezték, jön a tökéletesebb, a lélek megszentelése az Atya akaratában. És ez is örökkévalóság, amelynek nincs vége, mert mindig tökéletesedni kell, erre van hivatva az ember. Még az angyalok is mennyire igyekeznek, minél tökéletesebb állapotba jutni, mert ez a rangfokozatuk. Jézusi lényemben megmutattam a tökéletes ember képét, aki csak mások javára éltem. Ha az ember Hozzám hasonlóan él, úgy megszentelődik az önmegtagadásban, tehát az igazi ünnepben van.

Így tökéletesedik minden, és fejlődik az ő szeretetfoka szerint. Fokozódik benne az Isteni rész növekedés. E világ számára gyermek ártatlan állapotában kell igényeit leépíteni, hogy önzetlen szeretete élni kezdjen.

Ami Isteni rész, mert ez a lélekállapot nem a testé.

A felnőtt test keresse meg magának a kenyerét, és a lélek legyen az ártatlan. Mint a kisdedeké alázatos és igénytelen.

Alázatos, aki mindenkit szeret. Aki alázatos, azt szeretik.

Aki alázatos az igénytelen, aki alázatos, azt nem lehet megsérteni, mert az alázatosak bírják a földet, vagyis uralkodnak felette, és nem a föld őfelettük.

Minden nagyságos emelkedés ebben foglaltatik össze, az alázatos szeretetben. Mert aki ezt bírja, mindent bír, az uralkodó a föld fölött, vagyis lélekben halhatatlanná vált általa.

A hatalmasság pedig csak addig tart, amíg ez isteni erényeket elsajátítja és éli önmagában. Azokat a föld le nem győzi, mert fölötte van alázatával és szeretetével.

Ezen Igám könnyű és nem terhes, hanem már édes a boldog szívűeknek, akik éppen azáltal lettek a Szentlélekkel egyesült erő és hatalom, amelyen a halál nem győzhet.

---     Hogy melyik szülőknek is vannak rossz és vásott, csavargó és minden szenvedéllyel telített gyermekeik, amikor a szülők szorgalmas, Istent félő emberek?

Ezen lelki harmónia vissza nyúlik azon múltba, amikor még a szülők is ilyen kellemetlen gyümölcsei voltak az ő szüleiknek, még mielőtt a szenvedések sorozatos iskoláját végig nem járták. Bizony a szülők is annak idején sok szomorúságot és gyászt hoztak a jótevőikre. Tehát a szankció nem kerülhet el senkit, mert az igazság megkeres hetedíziglen, ez ellen nincs apelláta. Amilyen mértékkel mértetek, olyan mértékkel mérnek nektek is. Mindezen sorozatos ítéletnek csakis az Igében való élés vet gátat. Ha a rosszat is jóval tudjátok viszonozni, itt megáll az ítélet, a szeretetnél nem hat ki tovább.

Ne higgyétek, hogy fölöslegeset hirdettem a Garizom hegyéről, ahol sokan megbotránkoztak beszédemen.

Máté 5,6,7,8 részekbe van lefektetve az ítélet alóli felszabadulás, az alázatos szeretetben.

---   De aki csak tudja és nem éli, miképp szabadul fel?

Szabadulást a gonosztól ígértem azoknak, akik önmagukat megtagadva felveszik keresztjüket és így követnek Engem. Ez az a nehéz kereszt, amit magatoknak kell hordozni, hogy megtisztuljatok a sorozatos, öröklött bűnöktől, ami a lélekre tapad. Addig nincs felszabadulás sem, mert olyan erős, nehéz kötelék a bűn, hogy sokakkal van összefüggésben, akik ellen vétkeztetek valamikor.

Az imátokért ezekkel találkoztok ez úton, és aki elveszi felső ruhádat, add neki az alsót is. Mert ezen tettben a szeretet által felszabadultál az ítélettől és a bűn kötelétől.

Minden egyes Ige betartása tesz teljes szabaddá a haláltól!

Nem tehettem jobbat az igazságos szeretetnél, amelyet Magam mutattam meg életemmel. Pedig Nekem nem volt kötöttségem senkivel, csakis, hogy mint Szabadító, utat mutassak a szenvedőknek a megváltáshoz, azért lettem a Megváltó Vezér. Mert akik kezdik élni az Igém, azokhoz hozzácsatlakozik a Szentlélek, amely minden igazságra és világosságra elvezérli az alázatos, szerető lelkeket. De a gőgös, büszke lelkek hiába Uram, Uram kiáltoznak, mert csak a Szeretet hallja meg bennük az Imát, aki segít nekik a megváltásban. Amilyen mértékben szeretnek, olyan mértékben segítettnek előre a saját szívükben felébredt Isteni résztől, mert az a Jézus Lénye, ami teljes egészében van minden emberi szívben, de amennyire leföldelik világival, olyan mértékben van a szabadító segítség is.

Lám, minden a ti önmegtagadástokon múlik, amennyiben az Istenit előtérbe engeditek, annyira segítettek és világosodtok. Mert ha az Isten országa ti bennetek van, úgy az Isten is. Ekképpen kibontakozva a földiből, emelkedhettek és gyarapodhattok Isteniekben.

De ha nem gyakoroljátok magatokban az önmegtagadást, és a ti énetek van előtérben, úgy nem is fejlődhettek ki soha Isten-fiakká, mert Jézus lénye csak úgy segíthet, ha élni hagyjátok magatokban. Vagyis akaratom érvényesül a szeretet által, mert az Igének betöltése nagy önmegtagadást igényel, hogy a Szeretet éljen.

Már most megmagyaráztam jelenlétemet minden embernél, aki nem a maga lelke szerint él. Sokan kiabálják: Uram, légy velem, segíts meg! Naponta milliók ajka ezt kiáltja felém, és mind kifelé, a világban keres. Kifelé imádkozik, mintha Engem a világból kellene behívni, mint segítséget, pedig mennyivel közelebb vagyok mindenkinél. Aki szeret Engem, és megtartja Igéimet, úgy Engem támasztott fel önmagában. Lehet-e közelebb segítség, mint saját magatokban? Ugye nem? Milyen erő és világosság nyílik annak,

aki nem él énje jogaival, hanem Értem szeret. De boldog lény mindaz, aki megértett, és Velem társalog, él és beszél naponta. Hogyan halna meg ez az életre kelt, akinek lelkében az isteni akarat feltámad. Miképp lenne halott egy isteni akarat, hiszen az az élet!

Értsétek meg végre a halhatatlanság kötelékét! Amit Isten teremt, annak örök élete vagyon. Csak a bűn a halál rajta. Emiatt kell időnként meghalni, hogy mint új teremtés megkezdje élete javítását és a haláltól való szabadulást. Mert mindaz, aki hisz Bennem, az megtartja Igémet, és így támasztom fel őt az utolsó napján, vagyis amikor önös akarata megszűnt és előjő az Én napom benne, az élő világosság, mert él Általam mindenek.

---   Meghalhat-e egy Isten? Soha!

Mert az Isten szó fogalma a halhatatlanság, ha pedig az emberben benne van az Isten eredetije, miképp lehetne megsemmisülni? Nézzétek a fákat, az útszéli bokrokat! Tíz nemzedéket is túlélnek, amíg csak ki nem irtják a tövit is. Így csenevészen él, amíg egy szorgalmas kéz egyre lenyesi és ápolni kezdi. Akkor hasznos tűzifává nő. Mert semmi nincs hiába, minden segítséget vár az embertől, hogy fejlődjön és tökéletesedhessen.

A csenevész emberiségnek pedig az Ige az egyre való lenyesése.

Vagyis a sok elnyomorodott értelmi felfogást, egy igaz életalapra visszavezetni, ami által felemelkedhet a földről az isteni eredeti mivoltában. Mert minden hiába annak, aki az egy igaz alapra nem tud rátalálni, mindig csak útszéli csenevész marad, lélek szerint. Nem tud beteljesedni egy igaz élettel, amelyben tökéletessé fejlődhetne. Így csenevészen él az emberiség mindaddig, amíg az Igét teljesen nem éli.

Mert egyedül ezáltal növekszik fel hasznos tagjává a Szeretetnek, ami által beteljesül Szentlélekkel, ami a végcélja a földön való létnek: bírni azt, amit az Atyától eredetiben nyertetek és ezáltal uralkodni újra a mindenség felett. De ezt csak a Szeretet teheti, mert csak az uralkodhat mindenek felett szeretete által. Mert ne higgyétek, hogy nincs óriási szükség a megváltottaknak türelemre és szeretet alázatosságra az uralkodásnál. Mert ha valaki hatalommal bír annak sok alárendeltje van, akiken uralkodik, tehát az alárendelthez is nagy türelemre és szeretetre van szüksége minden hatalmasnak. Máskülönben nem hordozhatná nagy létére a kicsit az Isten országa rendje szerint. Mert éppen az a nagy, aki sok kicsit tudott hordozni, vagyis gyarlót és értelmetlent, amíg azok is felnövekednek általa. Nagyon csalódik majd az olyan értelmű, aki az uralkodást másképp képzeli, értelmezi, minthogy önmagát mindenen felül emelje. Az igazán nagy meg nem sérthető, mert alázatos szeretetet bír, ami már uralkodás mások fölött, akik bántják. A gyarló, értelmetlen csenevészek, vad hajtások, akiket be kell oltani az uralkodó nagynak.

Tehát lélekben van nagy szükség minden Igére, hogy nagyok lehessetek, és uralkodóvá válhassatok a földön és a mennyben.

Mert ez az a hatalom, ami adatik az emberfiának, aki mindvégig megáll a szeretetben.

Aki az Igét megkerüli, és másképp értelmezi, önmagát csalja meg, mert e világ rendszerét semmiképp nem lehet alkalmazni a mennyben, hogy a nagy uralkodik a kicsiken és hordoztassák magukat tőlük. Ez a mennyben nem így van. Mindig a nagy szolgál a kicsinek, mert ha egy földi Ige-tanító a tanítottaktól tartatja el magát, akkor nem ő a nagy. Ő a kicsi, mert a nagy dolgozik a kicsikre. Azzal védekeznek az ilyen tanítók, hogy meg van írva a bibliában? „Méltó a munkás a jutalomra” Nos, igen, de nem önző érdekmunkást értettem ezen szó alatt. Amikor a Szeretet hajt egyik helységből a másikba hirdetni és világosítani a sötétségben. Igen, amit ekkor elébetek adnak, tartózkodás nélkül megegyétek, mert a megfáradt szeretet-munkás méltó arra, ahol őt befogadják. De ugyanakkor azt is mondottam: „Táskát, erszényt, ne vigyetek az útra, hogy abban jutalmat gyűjtsetek a munkáért”. Mert bizony elvettétek jutalmatokat a munkáért, béres módra, miért jutalmazzalak még Én is ti Igehírdetők?

Mert amikor van pár hallgatótok, már annyira beszéltek áldozatról, mert másképp nem üdvözül senki. És utána a sok panasztok zúdul ki a szátokon, hogy természetes értelemben is a kicsi szolgál nekik. Eme fonák beállításban van jelenleg e világ. Azért nem tud egy gyülekezet sem igaz népet felmutatni, mert a tanító sem igaz, és tőle csak olyan lélek lehet, amilyen ő maga.

De elveszem ezen hamis pásztorok kezéből a tanítást és Magam fogom legeltetni bárányaimat Szent Lelkem által, aki már kitöltetik az egész világra. Akik Istentől vannak meghallják azt és így fogom Magam legeltetni nyájamat a magaslatokon. Ezen műnek is az a célja, hogy az Igaz Pásztor vezetése alá meneküljenek az Engem keresők. Minden felekezetből, gyülekezetből kiveszem az Enyémeket és ezen közleményeimen fognak felnövekedni a megismeréshez. Amikor azután ők is beteljesednek Igém igazságával és meghallják hangom saját szívükben, csakis Reám figyelnek és nem az emberekre.

Így fog elérkezni az egy pásztor és egy nyáj lelki állapota.

De amíg emberi tanítók, önző béresek vannak, addig sosem lehet egy nyáj, vagy egyértelmű sereg, akik az Isteni akaraton nőttek fel. De közeleg az idő, amikor leomlik ez a Bábel, egymást felül licitáló tanítók, akik az Én nevemben kalmárkodtak. Nem lesz, akik meghallgatják őket, mert aki nem az egységben vezet, az szét húz.

---   lehet isteni egységben lenni, ennyi felekezeti értelemmel? Semmiképp! Le kell omlani e bábelnek és az olyanok fognak érvényesülni, akik sehova nem tartoztak, csak Hozzám!

Mert Utánam jöttek, és nem az emberek után mentek.

Ezek az eszközeim akkor mint Isten angyalai megfújják az igaz harsonát, emez igaz tanításokat fogják hirdetni a nép között az egységes Szentlélek által. Akinek eszközei már, mert az emberi kalmároktól szabadok lettek régen és így a menny eszközei, mert a bábelből távoztak és Hozzám közeledtek. „ Fuss ki Én népem a bábelből, hogy csapásai ne érjenek utól”

A Szeretet lesz a mentsvár minden lélek számára. Akiben ez nincsen, az siránkozni fog a nagy omladék felett! De az Enyémek öröm hallelúját zengenek az igaz egy ítéletért, ami által felszabadul az Igazság fénye.

Mert leomlott a nagy babilon, amelynek árnyéka eltakarta az Igét. Eddig volt idő engedve neki a megtérésre. De csak tovább űzé kalmár életét Krisztus köpönyege alatt. Mert színleg az igét vallja, tettel pedig tapossa!

Az Enyémeket pedig tűzzel-vassal üldözi. Ez ugyanazon lélek, aki Heródest és Kaifást vezette Ellenem, vagyis Káin lelke, aki irigy mindig az Enyémekre. Nem változik az meg soha, hanem a megérdemelt kén-köves tóban, amit épített magának lesz az osztályrésze!

Elvétetik a hatalma nemsokára. Örülj menny az ő bukásán, mert most te lépsz elő, mint Igazság eszköze az Igének! Munkában Én az Úr leszek elől. Ti Utánam sorrendben. Kedves kicsinyeim! Ti alázatosak, örömmel várjátok ez időt, amikor megláthattok dicsőségemben, és részesei lesztek Atyai örömömnek.

Mert amennyiben alázatos gyermek alapban lesztek, olyan lesz az örömöm bennetek, és Éneteknek Bennem, mint jó Atyában, mert az alázatos Szeretet fog csak felismerni.

A szívtelenek, a kemények, az önzők Bírót fognak találni, nem Atyát!

És így megkezdődik a nagy munka, az aratás.

E világ teljes életének eredménye, ami mindössze 25 ezer évnek felel meg. Amennyiben kifejlődött értelmes emberekké a rajta élők, mert a bűnbeesés után Szellemük elsötétedett, és sok-sok szenvedés árán fejlődhettek vissza annyira, hogy értelmes lényekké válhattak. Mert az Édenből való kiűzetés után megígértem a Szabadító Vezért.

De erre 23 ezer évig kellett várni, amíg egyesek az állat-embert legyűrték magukban, és így foghatták fel újra Isten Szelleme tanításait azok, akik alázatos bűnösökként megalázkodtak.

Akik nem érezték magukat bűnösöknek, azok megmaradtak az ő bűneikben a mai napig. Átvittem minden szenvedés iskoláján, és mégsem ismerték fel vétkes, bukott állapotukat. Azért nem is lehet őket megváltani bűnüktől, mert ők nem bűnösök, és bajaikért mindig mást okolnak. Ezek a sötét hatalom megkötött szolgái, mert Isteni fényt nem engednek magukhoz férni.

Vagyis az Isteni erők sugarát, amely bevilágítja bűnös, sötét állapotukat. Ezeken nem lehet segíteni, amíg be nem látják bűnös voltukat, mert Ádámban mind vétkes a föld szülötte. Lám, a beképzelt gőg miatt nem tudnak bevenni Engem, és ez az ő ítéletük. „Mert aki Hozzám jő, azt semmiképpen ki nem vetem, vagyis, aki elhagyja bűnös életét, az megtalál Engem!” Mert csak azoknak vagyok rejtély és felfoghatatlan, akik az ő saját útjukról letérni nem akarnak. Ezeknek minden felfoghatatlan, és inkább letagadnak, minthogy bűnös útjukat elhagyják. Ezeknek érthetetlen a jövő élet! Csak mesének tartják, vagy papi beállításnak, mert a sötétség miatt nem látják, hogy éppen a papok őhozzájuk hasonlóak, mert ők sem hisznek semmit, mert Isteni dolgokból kalmárkodnak. Pedig azt mondottam, a Nagy szolgál a kicsinek, és ingyen adjátok, mert ingyen vettétek, hogy lelki hasznotok legyen belőle, ne anyagi. Hisz erre oly nagy szükség van, nagyobb, mint az anyagira, mert ez rövid időre való, amaz pedig örök. Igen, minden isteni rendeletemet átviszik alak formában, szavakban, de életüket nem rendezik be Igém szerint. Így van ez a legtöbb hívőnél is.

Sok beszéddel, prédikálással és formasággal akarják a tettet pótolni.

Pedig nem lehet, mert aki a tettben nem megy át, az csak víztelen kút, hiába való fellegek, amely nem hoz áldást sem a mennynek, sem a földnek.

Mert a Bennem élők áldásai a földnek. Érett gyümölcsei, amely hasznos oszlopai a mennynek. Ezt beszéddel vagy tudással nem lehet pótolni! 

folytatás a következő részben