Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Halhatatlanság I.rész

2012.07.20

 „Halhatatlanság”

 II.füzet

1936. V.5.-én

A mindenség alkotása megfelel egy emberi testnek, amennyiben annak áttekintése mindazon szervek, amelyek egy „embert” képeznek. Amint vannak erős és gyenge csontok, zsigerek, belek, ínyek, összekötő kapcsok és elválasztó szervek és mindent ami idegen azt kiveti magából, csakis a szervek tápanyagát szívja fel szükségképpen, mert a többi ártalmas.

Azért is eme földnek nem minden anyaga tápláló erők, csakis a nedvei. Szellemi része az, amit a lélek föltáplál, a darabos anyagot a test táplálja föl a lélek után. Tehát, amilyen táplálékkal táplálkoztok erősen, ahhoz hasonlóan formálódik át a lélek, mert a nedv, amelyet felszív a kialakulásáig, mintegy átformálja magát a lelket. Ezért túlmértékben semmit ne egyetek vagy igyatok, hanem minél változatosabban, hogy az alakulat ne legyen egyoldalú. És ha a lélek az önzetlen szeretet felé hajlik, és nem e világ felé, úgy ezen világból beszedett tápanyagok is szeretetté formáltatnak, és nem e földön élvezett anyaghoz formálódik a lélek.

Bár e föld is viszonylik a mennyeihez, de mégis mérges anyagai miatt a túlélvezete káros hatással van a lélekre. Minden az emberért lőn teremtve mégis, csupán a Szellemi táplálék legyen a fő cél!

Mert minden teremtett ételben van szellemi termék, melyet a lélek saját kialakulására felszív, mint éltető elemét, amíg, minden felszívott anyag által ő is szeretetté válik és mint ilyen, az anyagra nincs többé szüksége. Ekkor a szeretete által bekapcsolódik a teremtés munkájába, és mint ember, kiegészíttetik vele is a nagy, igaz „ember”, amely által formálódik az egész mindenség és tökéletesedik a szeretet foka szerint.

Ha volna nektek áttekintési képességetek, úgy megtalálnátok kicsiny földeteken is a kiformált ember alakot, már amennyiben e föld ember.

Mert vannak erős köveiből csontjai, kisebb hegyeiből gerincei, láb és kéz szárai, valamint feje is van és kezei, lábfejei, mint ahogy egy nem teljes, idő előtt született gyermeket képzeljetek el, amikor még életképtelen.

Így van ez földetekkel is.

Még életképtelen, azért kell itt meghalnia rövid időkön belül, mert az ember benne még nem tökéletes! De amikor betelik az ő hat napja, amikor már nem a halálnak nemz, hanem az örökéletnek, akkor e föld is megszabadul a halál kötelékéből, és mint szeretet lény, szeretetből táplálkozik.

De nem állat, növényen keresztül, mint most, hanem csakis e termékek finom eszenciájából. Amikor a durva anyagra nincs már szüksége.

Amikor valaki minden anyagát felcseréli szeretetért, akkor mintegy kiemelkedett lélekben az anyag közül, és mint ilyen, a nagy, igaz „ember”-hez hasonlóan tökéletesedik. És tudjátok mi az a nagy „ember”? Az maga az Istenség, amelyben minden benne van.

Ha az egész áttekintése egy embert képez, akkor bizonyára minden benne van ezen Istenségben, és tőle nem szabadulhat senki!

Az Ő törvénye pontosan működik, akik önzésbe esnek, azok anyagba esnek. Így a pokolban is benne van az Isten, mert a pokol is benne van a nagy teremtés alakjában, az „ember”-ben. Amint az emberben van minden eszköz az ő életéhez és halálához, azonképp van a nagy teremtésben is élet és halál. Amiből az illető lélek önmagát építi ez a két ellentét: a Szeretet és az önzés. E nagy két ellentét benne van az Istenségben, az ember szabad akaratában, mert éppen a szabad akarat az Isteni rész az emberben.

Már most, ha az ember benne van az élet szabadságában, nem kell-e önmagában megtagadnia az önzést, a halált, hogy örök élete legyen? Nem kell-e ezen önzés helyét, az anyagot megtagadni, azaz nem szeretni annak, aki ki akar jönni a halál birodalmából, hogy örökké élhessen az örök Istenségben, amely őt hordozza?

Lám, mindez az Ige szerint való élést kívánja, mert ha az igaz ember, az „Ige” testet öltött, hogy itt bemutassa az örök élet útját, akkor azt nem élve, miként jön el a megváltás e világra? Akkor csak mindig altest marad az alvilágban, ahol semmi fennséges nincsen, sem tökéletesség.

Benne van ugyan az „emberben”, de mindig csak a zsigerek (belek) munkáját végzik. Mivel a test felbomlásakor annak minden paránya kis életté válik, amik felfalják és táplálják, az egész testet feldolgozzák új életté, új táplálékká, hogy ismét megkezdhesse a körforgást. Tehát azon ember, aki az anyagiból nem tudott fölemelkedni, újra összeszedheti a feldolgozott anyagtestét új testté.

Azért a készülődő ember lelkének sok anyagot kell összegyűjteni teste számára, amíg valami újra lehet. És amely anyaggal túltáplálkozott azzal van formálva a lelke, és ismét abban találja magát, amikor öntudatra ébred a lelke, ami volt már. Lám mindennek ismét csak az önmegtagadás vet véget! Tehát ne szeressétek e világot, hanem a lelketek felépítésére használjátok ki e világot, hogy amit itt a test, azaz a vágy szeret, éppen azt megtagadva, a mennyeit szeressétek. És akkor felül emelkedtek a tökéletlen állapotból, és tökéletesedtek az „Igaz” és nagy „ember”-hez, az Istenségben!

 

Ezért ki panaszkodhatik valaki ellen is, mikor önmaga cselekszi mindazt, ami vele történik. Hiszen most, a jelen öntudatánál csak az van, amit a múltban elvetett önmaga részére. Tehát ezen sorozatos szenvedő halál útjának csakis az „Ige” vet véget, aki Igé-vé válik, mert azzal táplálkozott.

És mint az Istenségben való újra fölemelkedés, a megváltás útját élni kell, és életre hozni általa az Istenséget önmagában. A nagy hasonlatosságot, mert e nélkül csakis az alvilág állapotába esik újra.

Az emberben meg van minden alapanyag ahhoz, hogy az Istenséget bírja. Hasonlatos a mustármaghoz, amely magában hordja fajának minden nemét. Azonképpen az ember is önmagában hordja a mennynek minden nemét. „Mert ti bennetek van az Isten országa”. Nektek kell egy terebélyes mennyei fává nőni, amelyben minden teremtés nagysága szunnyad, mint egy magban. Ennek talaja pedig, amint tudjátok: a Szeretet. Ha az „Ige” mag olyan földbe esik, amelyben benne van a szeretet, a minden hatalmasságok magva, akkor fölnövekedik, és gyümölcsöt hoz. És minél nemesebb a fa, annál nemesebb gyümölcsöt hoz elő az ő szeretetéből. Lám, ez a képe az isteni magnak az emberben. De amíg ez nincs kifejlődve, csak mindig cserje, bokor számba megy, mint kezdő fa vagy ember. Ezen fölnövekedés egyedül akkor történik, amikor az „Ige testé lesz”, és tibennetek lakozom! Így lesztek csak nagyok, hatalmas Istenségek, amik valaha voltatok már. Mert a „nagy ember” Istenségből csak tökéletes származhatott, és csak az önakaratban törte le magát az élet fájáról, és azóta sem tudott felnövekedni, csak csenevész maradt.

Így lett e föld, mint tökéletlenek helye, akik ide kerülnek, mind selejtes, beteg lélek. Azért van itt annyi szenvedés, melyet önmaguknak szereztek. Jézus tana a megváltó eszköz, e bukott állapotból a fölemelkedésre.

Nincs más út, csak a Jézus útja!

Tehát aki akar, jöjjön Utánam, mert Aki ezt leíratja, Én Magam vagyok a Jézus Lelke, melyet ígértem e világnak: és „veletek maradok a világ végezetéig”. Ha Én mondottam, akkor az úgy is van! Mert az „Életnek” nem elég, hogy folyton neki beszéljenek, imádkozzanak, káromolják, átkozzák, és színből szolgáljanak neki, hanem az élet szava is akar valamit mondani nektek, amitől ugyan idegenkednek azok, akikben nincsen a Részem ébren, ami fölismerne. Mivel senki önmagában föl nem ismer, csakis Általam. Vagyis amennyire ápoltak önmagukban, annyira vagyok ébren. És ha ébren vagyok valahol, azok itt fölismernek, mint őseredetijüket.

Most ezzel az örök valóságot íratom le, melyekben már voltatok, és ahonnan kiestetek, és ahová újra vissza kell térnetek.

Hogy ne maradjatok az állattal való hasonlatosságban, hanem az örök Istenség útját járjátok.

A teremtő erő másként is megnyilatkozhat, mint amelyet itt eme földeteken ismertek. Mert itt az állattal vagytok hasonló nemzési, és önkielégülési erőben, tehát állati! Aki pedig ezen ösztönt önmagában legyőzi, és inkább lelket nemz, és Isten Igéjével beoltja az élet fáját, az bizonyára jogos is az örökélethez. Ezek hasonlóak a mennyei angyalokhoz (Luk.20.34), és Isten „fiai”, mivelhogy feltámadás fiai a testi halálból.

Nem az a halál, amikor a lélek ruhát cserél, hanem az ösztön, a vágy, az állati nemzés, és az ezután következő sok bűn és kín, amit itt hagyott.

A következő ruha (test) felöltésénél ez várja újra.

Tehát ez az örök halál. Szakadatlan szenvedés, eredeti bűnök következménye mindaddig, amíg az „Ige” testé válik az emberben. Ekkor feloldódik a világtól és felszabadul, mint egy megkötözött rabmadár, és elszáll a magasba, amennyire ereje (szeretete) bírja. Úgy a felszabadulás megtörténhet ott, ahol az „Ige” testé vált és bennetek lakozik. Ez a megváltás minden szenvedésből és fölemelkedés a testiségből a halhatatlanságba. Amíg testiek vagytok, addig a halál rabjai is, de amikor a lélek és a szellem uralkodhat a testen, akkor már meggyőztétek önmagatokban a halált. Bár ezen nagy igazságot már számtalan alakban leírattam, de még mindig nem látok eredményt. Holott naponta Hozzám kiáltanak szabadulásért a gonosztól.

De hát miként szabadítsalak meg, amikor a gonoszt jobban szeretitek Nálamnál, az örök Igénél, amely a megváltásotok. Lám, mily balgák és rövidlátók vagytok ti, ha nem láttok rögtön eredményt, már a kétely fog el, ami pedig az Isteninek a gyilkosa.

Mert a hit az első lépcső, a türelem a második, az alázatosság a harmadik, az állhatatosság a negyedik, az áldozatkészség az ötödik, és az irgalom a hatodik.

Mindez együttvéve a szeretetet ábrázolja ki önmagában, ami az istenség az emberben.

Tehát, amint már előzőleg megírattam, ti vagytok az élet és halál fölötti urak, mert minden önmagatokban van, és amit önmagatokban tápláltok, ápoltok, azok lesztek!

Ez az örök szabadság törvénye Isten leszármazottainak, és ha most rossz a sorsotok, ez az, amit a múltban önmagatoknak szereztetek. És ha most eme rossz sorsban újra rosszat fogtok elvetni, ismét csak rossz fog abból kikelni. Így eme sorozatos rossznak csakis jótettekkel vethetitek végét, vagyis Igém szerinti élettel! És mit is törődtök annyira e múlandóságért, ma még itt vagytok, holnap már túl innen. Mivel e látszólagos élet csak olyan, mint a fűnek virága. Ma virít, holnap már porba hull. Ezért nem érdemes újra halált nemzeni magatoknak.

Lám, Nekem, mint testet öltött Igének, e világ a királyságot, Dávid trónját akarta odaadni. Ha nem tudtam volna, hogy a démon cselfogása ez, hogy megfogjon vele magának, akkor elfogadtam volna, és a szorongatott népet ezáltal szabadítom fel jobb életre. De mivel tudtam, hogy az Én országom nem e világ, azaz a testiségé, alantasságé, és fejletlenségé, hanem az örök halhatatlanság országába tartozom, úgy azt mondottam eme világ urának: „távozz Tőlem Sátán, és ne kísérts többé e világgal!” nincs veled közösségem, nem köthettél le magadnak semmi ígérettel, mert egyetlen „Ige”-szó betartásában több élet rejlik, mint e világ élete együttvéve. Bennem pedig a teljesség lakozott, vagyis a teljes Istenség, ami a mindenséget fenntartja magában. Az Én egyszerű ács emberi lelkem több volt az egész világnál, az egész mindenségnél, mert Magam voltam ama nagy Isten, Aki mindenható és jelenlevő nagy Szeretet, amelyben minden Benne van; az élet, a halál, a pokol és a menny. Mert minden benne van a hasonlatos nagy ember foglalatában, amely az Istenség. Ugye ez új nektek, ilyet még nemigen hallottatok? Itt van azonban az idő, hogy mindent feltárjak e világ előtt, ami eddig rejtett volt, hogy az Istent megértsétek és megismerjétek. Ez olyan fogalom, mint egy királyság, csak azzal a különbséggel, hogy itt nincs személyváltozás, sem törvény, mert az örökké ugyanaz, aki kezdetben volt. Ezért mondám: e földi királyság csak gyenge visszfénye az örök, változatlan eredetinek, mert a király hivatva van alattvalóiról atyailag gondoskodni, és menteni még a saját élete árán is, miként régen volt. És így lenne igaz királya népének, amikor atyailag kezelné országát.

Miként Én az örök Isten és Istenség, mindennek fundamentuma, szeretettel lehajlok minden Hozzám kiáltóhoz, és segítségére jövök, mintha más dolgom nem is lenne, mint éppen a Hozzám esdeklőn segíteni. Miért?

Mert a mindenhatóságommal mindenütt jelen vagyok egy és ugyanazon időben teljességemben. Amint a világosságtól nem szabadul senki, mennyivel inkább nem Tőlem. Ha minden szív csak Belőlem lüktet, hiszen minden Belőlem él és lüktet és Általam tartatik fenn úgy annyira, hogy a hajatok szála is számon van tartva, mert ti nem is tudjátok, micsoda összetétel a ti testetek. Így azt sem tudjátok mit hordoztatok e földi életen át, mivel csak a külső látjátok. Így azt sem tudjátok, hogy testetek rost szerű anyag, amelyen keresztül-kasul járhat más lélek is, ha akarjátok, ha nem. Eredetileg a ti lelketek vezet, de ha elhagyjátok magatokat nyomni haragtól, indulattól, szenvedélytől, kívánságtól, önzéstől, akkor lelketek nem szabad többé. Foglya lett azon betolakodott lakónak, amit ti rossz természetnek vagy szokásnak mondotok, pedig betolakodott, meztelen lélek, aki e földön nem szerzett magának hajlékot, sem lelki ruhát.

És amikor beengedtétek, nem szabadultok tőle egyhamar. Azért sok esetben betegséggel kell kiűzni őket, hogy lelketeket teljesen hatalmába ne kerítse!

Innen van, hogy panaszkodtok egymásnak, „én annyit imádkozok, és mégsem hallgat meg az Isten, ezt meg amazt reám bocsátotta, inkább ver, mint szeret”. Lám, így beszél a vak, aki nem tudja, hogy éppen e betegség szükséges ahhoz, amit kért. Azután: hogy nem sikerül semmi, olyan nyomorúságban vagyunk, és elnézi az Isten, nem segít, pedig annyit kérjük. Így beszélnek, akik nem ismerik fel Bennem a legjobb Atyát, aki az örökkévalóságra akar a nyomorúsággal nevelni. Hogy itt mindenről lemondva, kényszerből is, lelke meggyógyuljon. Önállóságra és Bennem való bizalomra neveljem az embereket, ami által megigazulva térhet vissza. De amikor minden sikerül és jól megy, bizony ez a sírja is legtöbbször a léleknek, mert az önmegtagadást nem ismerve, a jólétbe belepusztul a lélek. Lám ezért, akiket kiválasztottam Magamnak, azok sok nyomorúságon fognak átesni a tisztulás miatt. És éppen ezeket vonzom Magamhoz, akik e világban szerencsétlenek, de hitüket el nem játszották a kereszt terhe alatt. Ezek megerősítettnek, és boldogok lesznek ezen hitben az ő hitük és szeretetük foka szerint. Tehát az Isten azt bünteti, akit szeret, hogy Hozzám térjenek, és túl boldoggá tegyem őket, mivel minden igaz fájdalom és szenvedés tisztítja a lelket.

De van hamis, önző fájdalom is, amikor az irigység szorongatja a torkot, mint egy kígyó. És mind ehhez hasonló fájdalmak, melyek önzésből erednek. Ezek nem is tisztulnak meg eme fájdalom által, hanem foglyul esnek még jobban a gonosznak és ennek a világnak. Azért ne legyetek e világihoz hasonlók, hanem adjatok mindent e világnak, hogy lelketek megszabaduljon e világtól, és csakis szeretettel töltsétek ki az anyag helyét. Így nem fog semmi kár vagy veszteség bántani, és nagy lelki haszonnal zárul az élet számotokra. És csak ott fogtok örvendezni az igaz szerzeménynek, mert a szeretet követ titeket mindenhová és ahová érkeztek vár rátok és boldogsággal telít meg. Ez az igaz szerzemény, amit a földön szerezhettek meg, az anyag felcserélésével, mert aki földit szeret, földit kap, aki mennyeit szeret mennyeit kap, mivel mindenki a saját szeretetéből él. És azzal táplálkozik a lélek, amit itt gyűjtött magának. Óh! Mily örvendetes az olyan léleknek hazatérése, aki felkészülve, isteni erényekkel tér haza. Ez magával hozta az ő mennyországát és benne van, akit megtalált önmagában.

Mert akiben a hét isteni főerény kialakulhatott, az már teljes, beteljesedett. (Amíg ez nem tulajdona tökéletlen, selejtes, és nem kerülhet az alvilágon felül.) Így a teljesség az istenség része benne, és mint alkotó már tökéleteset alkot önmagában, vagyis Istenből, Aki benne van.

Ha ti látnátok lelki szemmel, mily torz lelkek vannak e földön, fejletlen, vagy, amit jobban szeret, az a része túl megnőtt, a másik lelki része pedig elsatnyult. Pl: aki enni nagyon szeret, az mind has, aki állati ösztönét nem korlátozta, annak csúf, eltorzult szervei vannak úgy annyira, hogy az egész lélek here külső mutat, és így tovább, többé-kevésbé torz alakok.

A tökéletesség az önmegtagadásban veszi kezdetét, és az önzetlen szeretet a befejező isteni része a léleknek, amely az Atyával hasonlóvá teszi. Amíg ez nincs meg, addig nincs is tökéletesség.

Ezt csakis a Szentlélekben lehet elérni. Azért mondám: „Szentek legyetek, amint Én Szent vagyok!” azért, aki Hozzám akar térni, mindén földinél jobban kell szeretnie a mennyeit, hogy mennyeivé fejlődjön ki a lélek, mert ki kell ábrázolódni benne az isteni erények által a „fiúnak”, aki az Atyához hasonló, mivel másként nem lehettek Velem, csak távol Tőlem. Mert sokat szenvednétek a tökéletlenség miatt, azért kell távol maradni, lelketeket fejleszteni a szeretet által.

Ez legyen minden célotok, törekvésetek, hogy Velem lehessetek.

A mindent átható szeretet legyen az életcélotok, ez boldogítóbb az igazságnál. Minden embert tekintsetek szenvedő testvérnek, és úgy bíráljatok el mindent, mintha önmagatok felett ítélkeznétek. Amit másra kiáltasz, önmagadra száll. Ezért így számoljatok el minden teremtett lénnyel, akár jó az, vagy rossz. Mert mindig az a mérvadó, ahonnan ered valami. Tehát a szeretet legyen az eredet, ami volt kezdetben.

A Szeretetből keletkeztetek, és addig elkerül a boldog lelki lét, amíg oda vissza nem tértek. Nem testi szeretetet értek, hisz ez paráznaság, állati ösztön, hanem az eredeti tiszta szeretetet, ami az Atyában van.

Amint egy jó ivóvízből egyforma vizet isztok, úgy kerültetek ki egyformán tisztán az Atyától, azonképpen a sok lélek, szellem is. Így válik egy szeretetté és újra egyé az Atyánál. És amíg ez nincs meg, mint nem odavalót távol kell tartani, hogy meg ne rontsa a többit. Ez azon állapot, melyben most vagytok. Bár bennetek Vagyok, mégsem ismertek. Tehát távol a szeretet várostól, amely a mennyet képezi, mert a Velem való egy akarat, azok ama számtalan lelkek, akik mind egyforma szeretettel bírnak, ezek mind jobban szeretik a másikat, mint magukat. Azért van az igazi egység Velem, és Nekem örömöm telik bennük. Ilyen szeretet vize vehet Engem körül, és amikor ezt ti is bírni fogjátok, akkor már oda tartoztok ahol csak szeretet és öröm van. Értsétek meg eme mennyei állapotot, és azért fejtem ki előttetek fokozatosan, hogy mi a boldog lelki lét. Így könnyen megérthetitek, ha akarjátok, és már itt gyakorolhatjátok kicsinyben azt. Van itt nagyon sok alkalom a szeretetet vesztett lények közt szeretetet osztani, mint mennyei erőt, mivel már itt kell megmutatnotok a mennyei részt bennetek.

Én is így mutattam, ezért mondottam: „az Én országom nem e világból való”. Nincs is másra szükség, mint bemutatni e világnak, hogy a ti országotok sem e világból való, mert itt nem ismerik a Szeretetet. Tehát itt ti nem is akartok uralkodni, csupán a bűn fölött. Mert a bűn-világ az alvilág: az érzékiség, a kielégülési vágy, amit soha el nem érnek, mivel újra és újra megszomjaznak utána. Az Enyéimnek világa nem e világ, hanem itt van a jövendő országlás megszerzésének a helye. Aki itt akar nagy lenni, az rossz helyen keresi a nagyságot, mert éppen itt kell kisdeddé válnia annak, aki a jövendő országban nagy akar lenni. Aki itt szolgál, mint kicsi, az ott már nagy lesz. Azért itt csak szolgáljatok szeretettel mindenkinek, hogy ezáltal, mint nagyranőttek jöhessetek haza a szeretet országába. De ez csak úgy lehetséges, ha itt kicsik és alázatosak voltatok, mindenkit szolgálva tehetségtek szerint, örömmel művelve Értem, ki mindenkinek Atyja vagyok! Azért kell mindenkit szeretni, mert mindenkiben vagyok és akkor szerettek Engem.

Itt láttatik meg, hogy szerettek-e, mert, ha azt nem szeretitek, akit láttok, miképp szeretnétek Engem, akit nem láttok? Aki Hozzám akar tartozni, az úgy szeresse felebarátját, mint önmagát. Mindenkivel együtt érezvén az ő bajában és örömében, így közelítitek meg azon mennyei érzést, amely „egy”, mert mind egyhasonlatú érzéssel bírnak, és ez lesz egy nagy tenger nagyságú sokaság, egy lélekben Velem, az örök Atyával.

Másként hogyan is lehettek egyek?

Amint a mennyben mind egy érzésben van, ha milliók vannak is együtt, aminthogy senki önmagának rosszat nem kíván, azonképpen ezek sem. Egymás ellen nincs kifogásolni valójuk, mert mind szeret, és ez a minden mindenben.

Tegyetek hasonlóan, ha boldogok akartok lenni, ne rosszat gondolni másokra, hanem mindig a jobbat amennyire csak lehet, és így lelketek jóval telik meg. De ha mindenkibe rosszat láttok, úgy akkor ti magatok vagytok rosszak. Mindenki olyat lát, amilyen ő maga, mert a maga szemével lát. Vagyis amilyen a szemüvege (zöld vagy piros), olyant lát rajta keresztül.

Így van a lélek is. Azért sírjatok a sírókkal, örvendezzetek az örvendezőkkel, hogy egységben éljetek, ne ellentétben. Kivéve a bűnt, melyet kerüljetek, azokkal ne örvendjetek, inkább sajnáljátok azokat, akik tobzódásba tudnak vigadni. Ezek fél halottak. Nincsenek önmaguk birtokában, hanem a gonosz szenvedély lett úrrá felettük, így vesztik el az önállóságot, és méltóságukat felcserélik a gonosszal. Így lesznek rabjai, szolgái a beható pokoli erőknek. Szegény eltévedt gyermekeim, miért is nem tértek Hozzám, az önösségből, hogy boldogok lehettetek volna az igaz élet szabadságában.

Az önmegtagadásban tagadjátok meg a bennetek lévő pokoli erőket, mert ha engedtek neki, úgy újra rabul estek, és sok-sok időkig távol ítélitek magatokat a boldog szabadságtól, amely az élet. Mert melyik fogoly boldog? Ugye egy sem? Mivel más az úr benne, és nem ő maga, így marad szolgája a bűnnek, amikor önmagát nem bírta szabaddá tenni a befolyástól.

Sokan azt mondják: „hát tehetek én róla, ha ilyen a természetem?” Bizony, csakis te tehetsz róla. Mert vedd fel Jézus útját és a szeretet igáját, és máris megszabadultál tőle!

Persze, most ilyen vagy. Ez az örökölt bűnöd, amely a földre sújtott, de ha fölcseréled, úgy szabad vagy.

Most lehet olyan olvasó, aki úgy gondolkodik: „hát, ha az Atya útjára térek, ott sem leszek szabad, mert azt kell művelnem, amit Ő akar. Hogy lennék akkor szabad?”

És mégis ott találjátok meg a teljes szabadságot, mert az Atya akaratában a sátán már nem bánthat, és nem fér hozzátok. Így lettetek szabadok az ő fogságától. Mert melyik Atya köti meg a fiát? Nem-e a legjobbat cselekszi-e vele mindenben? És örökség szerint bír mindent. De a szolga és a béres nem örökös! Aki itt bérért prédikált és hirdette a szeretetet, ő maga pedig teli erszénnyel és táskával tér haza útjáról, lám ez szolga és nem „fiú”!

Ez sohasem lehet „fiú”, mert itt elvette jutalmát. Csakis az önzetlen szeretet lehet „fiúi” állapot az Atyánál. Erre törekedjetek ti, mint elsődök, akik hallják hangomat és felismertek benne.

Akkor a rossz és az örökölt természettől megszabadultok örökre.

De, ha úgy jöttök vissza, ahogy ide születtetek, vagy még jobban megterhelve, kivált meg a szenvedélytől, ha nem jöttök Utánam?

Azért amíg a kegyelmi időben vagytok, siessetek a szeretetet elsajátítani, és éltek általa mindörökké.

Mert aki levetette a halál természetét, nem hal meg többé. Ez az örök élet. De amíg önös akaratban vagytok, addig a régi bűnben vagytok, és újra és újra mindig meghaltok általa, és nincs maradandó élet a bűn természete miatt. Tehát igenis meg kell tagadni az öröklött természetet és felcserélni Jézus útjával, hogy a halál útja tovább ne kövessen. Mert megtalálta amit elvesztett, az örök életet önmagában.

Tehát: „halál hol a te fullánkod azok felett, akik Jézusban feltámadtak az igaz életre?” Itt megszakad a bűn ereje, és így lett megváltott lélek. De ki teheti ezt meg a másik helyett? Nem-e mindenkinek saját dolga önmagát szabaddá tenni?!

 

 

Mindenkinek önmagát kell Jézus életével átcserélni mennyeivé, és úgy lett megváltott „fiú-i” a bűntől. Mert a lelket a test, a föld fogva tartja, amíg őt meg nem veti és ellene nem megy, és így az önösségtől végre megszabadul és megváltott lélek lesz a földtől, mert visszatért az őseredetéhez az istenségben, az uralkodásban minden felett. Amíg azonban önző valaki, miként uralkodhatna isteni módra, ami a szeretet? Semmiképpen!

Mert az önző szeretet határos. Az önzetlen szeretet határtalan, mint a legszabadabb élet, mert éppen az önzetlen, határnélküli szeretet teszi szabaddá a lelket. Aki csak eddig, vagy azon határig szeret, az önmagát köti határhoz és nem lesz szabad, mint a „fiúk” az Atyánál. Tehát a szeretet határtalan legyen! Semmi sem lehet nagyobb a szeretetnél! Akkor korlátlan úr mindenen és ez a mennyei boldog állapot.

Amint látjátok ezt itt is elérhetitek, nem oly misztikum, csupán jóakarat kell hozzá és az Én segítségem hívása, amely nem késik ott, ahol jó szándék van. Mert ott vagyok, és csakis a jóakaratú embereknél lehetek jelen, és mint ilyen segíthetem a jó szándékot tetté. Ez mindenben minden. Jóakarat, hogy mindenkivel jót tehessetek, ez az áldásom, a szeretet gyümölcse.

Ha valaki másképp hiszi a boldog mennyei állapotot, önmagát csalja meg, mert mi lehet jobb a szeretetnél, együttérzésnél, az egy szív, egy léleknél?

E földet megrontja az ellenállás, az ellentét, a sok akarat érvényesítése, ami a széthúzást, és ellentétet hozza létre és az önzést mindenben, ami szüli a poklot és kínt mindenki számára.

Amíg valaki nem bírja az alázatosságot, és bölcsességét másokéval összeméri, és ő fölényben akar maradni, addig a mennyei állapot, a megnyugvás, az igazi ünnep messze elkerüli.

Mivel a kicsi lelkiállapotból lehet felismerni az Atyát, mert mint kicsiny gyermek enged az Atyának és a képzelt nagyoknak. Mert az alázatos lelkű a legnagyobb mindenkinél, és ő kicsi gyermek lelkiállapotában van, és nyugodtan nézi, mit művelnek a képzelt nagyok. Ő meg van elégedve azzal, amit Atyja juttat neki, és ebben boldog, nem akar hős lenni, sem feltaláló, sem kiválóság, mindenkinek csak szolgálni akar. Lám, ezeké az Isten országa a mennyben és a földön; velük és bennük van! Nem hely, nem tér, hanem lelkiállapot! Amilyen messze terjed a szeretete, olyan messzire nyúlik a hatalma. Mert a hatalomnak szeretet a fundamentuma a szabadság országában. Amilyen messze terjed valakinek a szeretete, olyan nagy a hatalma. Ebből láthatjátok, hogy az e világi nagyok, akik karddal, vérrel szereztek hatalmat, mily messze estek az eredeti, igaz nagyságtól. Ezért is vétetik el tőlük ugyanolyan erőszak útján, ahogy szerezték.

Bár odaát sokáig képzelik nagynak magukat, de a megkötöttség tehetetlen állapotában fogják felismerni önmagukban a megsemmisülést.

Ezek a világi nagyok odaát tehetetlen bábok, ahogy estek úgy fekszenek tehetetlenségükben, mert amennyire leigázták a szabadságot, úgy kötötték meg magukat. Ahogyan valaki itt a földön a szabadságot gátolja, vagyis a lelki szabadságot, az önmaga lelkét köti meg. Mert amint előzőleg mondám, hogy: egy lélekben szabadul fel az egész csoport, tehát, amikor a társát leigázza, saját maga lelkét is leigázza.

Mert, amikor fogoly voltam meglátogattatok, vagyis részesévé lettél az Én fogságomnak. És éppen az szabadított fel téged is a fogságból, amikor értem, szenvedővel éreztél. Ott Velem éreztél.

Azért hivatnak az Atyai házhoz mind, akik a szenvedőkkel éreznek, mert a szeretetük kezd határtalan lenni, és amikor mindenkivel érez, nemcsak egyesekkel, ezeknek lelkei a csoport lelkei.

Először kezdődik annál, akit szeret, azután annál akiket az szeret, és így tovább, mindig tovább terjed az együttérzés (ha önzés nem csúszik bele), és az egész csoport egy érzéssé válhat, vagyis egy lélekké. És itt kezd kialakulni Jézus lelke; a Szentlélek ereje; „egy mindenkiért, és mindenki egyért”. „Amikor éheztem, enni adtatok, amikor mezítelen voltam betakartatok”.

Ez egy lélek, de sok test! De, mikor a lélek szabaddá lesz a testtől, akkor látja meg, hogy önmagát ruházta és szabadította meg amikor egyet emez kicsinyek közül hitből megsegített, mert hiszen az ő lelke volt abban, az egy csoport lelke. Nem bírom eléggé hangoztatni, hogy mi a lélek egysége, mert ahol egyesülés van, ott erő is van!

Tehát, ha valaki Jézusért tesz jót a szenvedővel, úgy akkor Jézus lelke is felszabadul benne, mivel Velem, Magammal cselekedtétek.

És így azon csoport följebb emelkedhet a nagyobb csoportban, amely mindig nagyobb boldogsággal jár, mert közeledés az Atyai házhoz az egy istenségben, egy akaratban az Atyával, a Fiúval, a Szentlélekkel. És e három egy Szellem, mely mindent betölt élettel, e nélkül nincs élet, csak halál és fagy, amely megdermeszti az életet. A szeretetnek fel kell olvasztani e halotti állapotot, azért, aki szeret, az már Istenből szeret, vagyis Szentlélek által szeret, az „egységből” szeret, mivel az önzetlen szeretet csak isteni lehet.

Erre törekedjetek, akik e hangom meghalljátok, hogy Velem egy lehessetek, ami a végcél.

---   De amíg az Igét csak tudjátok, és nem élitek, miképp lesztek Velem egy lélek? Amint látjátok fejetek fölött a felhők csoport beosztását, úgy vannak a lelki csoportok is. A legmagasabb csakis hófehér, foszlányos bárányfelhők, amik mindig csak a magasban vannak, a napsugár mindig éri őket.

Ezek azon lelkek, amelyek már nem szállanak alá a földet szolgálni, mert fölszabadultak tőle teljesen. Csak egymásért él ezen csoport, és tökéletesedik, mint akiket közelebbről érint a fény.

Ezen felhők alatt jár sok-sok felhő, sötétebb, tömörebb, esőt szolgáltató, áldást hozó felhők. De vannak gonosz légkörrel telt felhők is (amiként vannak gonosz ember-csoportok is), ezek azok a hatalmasságok, amelyekről Pál ír egyik levelében, amely ellen küzdeni kell, védekezni behatásától.

Mert amíg e földön sátán az úr, mivel mindenki neki szolgál, addig ő hatalom azok felett. De amikor Jézus Igéje és lelke lesz az úr, akkor neki távoznia kell a felhőivel, azaz csoportjával együtt a feneketlen mélységbe, ahol megsemmisül. Csak addig adatott neki e hatalom, amíg az Ige mindenütt hirdettetik, hogy szabadon válasszanak, vagy elvessenek. Mert mindenkinek meg kell találnia önmagában az ő mennyországát vagy poklát, ami elnyeli.

Azért adatott a szabadság minden léleknek, hogy amit szeretett az büntesse vagy felemelje őt szabadon. Ez az isteni rész az emberben. A szabad akarat letagadhat és felemelhet, ez az ő mélysége vagy magassága szeretetétől függően. Aki szeret, az már nem tagad le, az fölöttébb jár a többi felhőnél a csoportjával a nagyobb világosságban. Boldog az, aki megérti e beszédemet, mert bizonyára nem az alvilághoz tartozik, akik meg nem értik, inkább letagadják, mert bennük nincs közösségem, mert akaratomat mellőzik, pedig akaratom elfogadásával lesztek Velem „egy”-lélek, egy akarat, egy gondolat, egy érzés. Ez egység a szellem, amely már úr lett a lélek és test felett.

Ha ti lelki szemekkel bírnátok, sok mindent meglátnátok, ami fölöttetek, körülöttetek működik. Meglátnátok a lelki csoportok beosztását is, ami fölöttetek van.

A földről az első állomás, itt nagyon anyagi lelkieket látnátok. Ezek ama hatalmasságok, amelyekben uralkodik az önzés, a halál magva. Ezt az alsó csoportot át kell törni az igaz, önzetlen szeretettel, amelyet ők nem bírnak. Ha ez sikerült, úgy a többi föntebbi csoport már jobb valamivel, azért az első út a legnehezebb a bűn megtagadásánál. Azután a még föntebbi csoport már segédkezet nyújt a felemelkedésre, és így tovább. Jákob létrája szerint föl és le járnak a mindig magasabb régiókból a tisztultabb lelkek. Segíthetnek és így szolgálnak áldást a jóakaratúaknak az Én lelkemben, az „egység”-ben, amelyre törekszik a földön egy lélek. Azonban ugyanígy utánoz a gonosz is, és segíti a gonoszra a rosszakaratút. Eléje viszi, bele vezeti a romlásba.

A gyenge bűnöst hatalmában tartja, azért nem tudnak tőle szabadulni.

Ha néha jobb légkörbe szeretnének is jutni, a legkisebb jótettért bünteti, hogy elmenjen a kedve a jótól. (János XIV.17.vers 18, 21, 23, 26, 28, 30. XVI. 12, 13, 33)

 

 

 

Nagy harc előzi meg a Szentlélek munkáját. Ezért mondottam egykor: „nem békét, hanem fegyvert hozok”! mert meghasonlik apa a fiával, anya a lányával, és így tovább. Harc keletkezik ott, ahol egy lélek Utánam jön, mert „gyűlöletesek lesztek az Én nevemért e világ előtt! De bízzatok! Én legyőztem a világot!” ez legyen az erősségtek, hogy bennetek is meggyőzöm e világot, ha hűek maradtok Hozzám mindhalálig. Mint igaz jegyes az ő vőlegényéhez hű marad mindhalálig, ti is azonképpen, mert a halál után tartjuk meg a mennyegzőt. Aki mindvégig megáll, az üdvözül. Mert csakis egész lénnyel lehetünk egyek, amikor más már nincs benne a szereteten kívül. Ez az igazi jegyese a mennyországnak.

Tehát mit mondjak még a helyes értelemhez?

Ne legyen semmi elfödve azok előtt, akik hazatérnek! Az Atya mindent kinyilvánít ezen időben és megvilágosodik minden azok előtt, akik keresnek. Olyan világos, érthető és természetes lesz minden, csak visszaemlékezés szükséges, és máris mindent tudtok. Amiként előttetek történik naponta munkám és eddig nem is tudtátok, hogy Én végzek mindent, azonképp most föltárul előttetek a folytonos jelenlétem, mert Belőlem lélegeztek,

Én adok életet mindennek, Belőlem nő, érlelődik minden, a nagy és mindenütt jelenlévő Istenből, Aki hordoz titeket.

Most gondoljátok meg milyen türelemmel bírok, és milyen a szeretetem irántatok. Amikor megtagadnak akkor is úgy szeretem, mintha Én lennék az első, és várok türelemmel az ajtó előtt, hogy ki enged be a sajátomba. Várok ezer és tízezer évig, és kopogtatok, hogy boldoggá tegyem gyermekeimet, hogy fölismerjenek, hogy csak Én vagyok az igaz jóakarójuk, és csak addig szenvednek, amíg be nem fogadnak annak, ami vagyok: jó Atyának, jótevőjüknek, akiben teljes szívvel bíznak.

Úgy akkor megsegíttetnek, és fölismerik magukat többnek, mint az egész világ értéke anyagban! Mert egy megvilágosodott, több mindennél a földön! Akin keresztül az Én lelkem cselekedhet Boldog minden mértéken felül. Mert mindent megtalált, amiért idejött: az Atyát önmagában! Milyen messze utat tettek meg, keresvén azt, ami bennük volt és van. De kívül keresték, és nem önmagukban. Így jár minden kifelé imádkozó, aki meg nem érti azt a bizonyos „kamra” szót, ahova térjen imádkozni.

Mert az Atyát Szellemben és Igazságban lehet imádni.

Szellemben miként értitek? Amikor a test és lélek enged a szívben rejlő Isteni Szellemnek, és ez az Igazság is egyben. Kifelé csak anyag templomot lehet találni, amely előképe a valóságos templomnak, amelyben az Isten Szelleme, az élet és világosság van. És ott a test ezen örökéletnek és világosságnak lett a temploma. 

Hasonlóan a kisfiúnak lovat, kardot, ásót stb…, azaz a környezetnek megfelelő játékot adnak, ezzel a jövendő élet lehetőségét megismertetik. Azonképpen az anyag templom ismertetője a jövő valóságnak, hogy Isten ott lakozik és világosságot gyújtanak Neki. Lám, mikor az „Ige” testté válik, ott már nincs szükség előjátékra, mert a valóságban vannak és megértik, mi az „Szellemben és Igazságban lehet az Atyát imádni!” Ezek pedig a kiskamrában, azaz önmagukban mélyen megalázkodva hódolnak az Isteni Szellemnek, azaz a lelkiismeret szavának. És csakis ezen benső hangra igazodnak és cselekednek. Lám, ilyen imádókat keres az Atya imádókul, ezeket nem lehet megtéveszteni. Csak azokat, akik az Igét nem élik, és a beképzelés folytán mindenféle lélek beszél általuk, és ők elvannak ragadtatva a Szentlélek erejétől, amit beképzelnek maguknak.

Akikben az Isten Szelleme az úr, azok a testtől már meg nem győzetnek, mert szentek, megszűziesítették a testet, mint akitől a „Fiú” megszülethet. Mert ha a szűz testből jöhet létre a Fiú, az Isten Fia, akkor bizonyára ott az állati ösztönnek már nincs helye.

---   Mi a szent? A tiszta szent élet, ami által a lélek elnyeri szüzességét, hogy az Isten Szelleme benne feltámadjon, és akkor lett Isten szent temploma a test is. Természetesen ezek felülemelkedtek az alvilágból a mennyeibe tiszta szeretetük által. Ezek, amikor a testet levetik, nem is lehetnek az alvilág lakói, hiszen azt megtagadták önmagukban. Ami nincs már bennük, azért már nem kell szenvedni, mert felszabadultak alóla.

Csakis a lélekben lévő bűnös vágyak, szenvedélyek vetik ismét a földre a halandó állapotba azt, aki nem tudta önmagában megvetni és megszabadulni tőle. Ezeknek kell még a külső, anyag templom, hogy el ne felejtsenek egészen, mert ezeknek az anyag szemükkel kell még látni. Mivel lelki szemük, vagyis kifinomult érzékük nincs. Tompa még, amivel befelé, önmagában fölismerhetne. Ezek tehát még nem templomai Istennek, csak lesznek valaha, mert az alap, a fundamentum bennük van, de a külsővel betakarják az igaz élet világosságát önmagukban, ami csakis az önmegtagadás és az Ige szerint való élés által jöhet létre, e nélkül mindig a külső templomra van utalva, és ezekért tartatik majd fenn a felnövekedésig. Amikor egy lélek felismeri önmaga nagy értékét, amely a szellem életre kelése által nagy értékké vált, úgy az önmagában tér imádkozni szellemben és igazságban. Imádja az Atyát az Isten templomában és a valóságban.

Ez a beteljesedés a Szentlélekkel! Ilyen lelkiállapotban volt Mária, mikor az angyal így köszönté: „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes…” és így foganta az Isten Fiút a földi testében. De ez nem volt több sem azelőtt, sem azóta! Mert ami Máriánál történt test és lélek szerint, ugyanaz kell, hogy történjen minden megváltottnál lélek szerint!

Amikor az Ige testté válik, és mibennünk lakozik, a megszűziesített testben, a Szentlélek testet vett, és benne lakozik az ő templomában. Ahonnan kiűzetett a bűn, és újra visszatért az Isteni lelkiállapot. Tulajdonképpen ti nem erre a világra teremtettetek, ide csak próba miatt küldettetek az Atya iránti hűség beigazolására. És éppen azért, mert nem látni Őt, kell beigazolni a Hozzám való hűséget eme szabadságban. Mert amíg ez nincs meg, addig nem megbízható. A próbaidő alatt láttatik meg a hűség! És amint látjátok mennyire beigazolódott az Atya előrelátása, hogy hatalmukkal visszaélnek már e földön is, miként lehetne ezekre örökéletű dolgokat bízni, amikor halandó állapotukban is így visszaélnek. E rövid életükben sem tudnak Isten rendjében megmaradni, hát micsoda káoszt állítanának be a végtelen örök rendben hatalmukkal.

Azért kell e földi próbaélet idején itt lenni a jóknak is, mert ide kellett jönniük, hogy a jövő nagyságukat elérhessék. Mert aki a halál útját megjárta, az túl magas lelki haszonnal térhet vissza az örök hazába, éppen e pokolból! Mert könnyű ott jónak lenni, ahol nincs bűn, de ahol a halál uralkodik, és valaki az igaz élet útjára fölemelkedik, az valóban megérdemli, hogy Isten fiának hivattassék minden világokon. Mert tibennetek minden hatalom, nagyság és bölcsesség ereje szunnyad az isteni csirában, amit életre kell hívni, hogy vele egy legyetek. De amíg a saját akaraton jártok, semmiképp fel nem támad bennetek az Isten, és így csak az alvilág lakói maradtok.

Azért buzdítalak szüntelen naponta hol csapással, hol betegséggel, a tehetetlen állapotokra emlékeztetvén benne, hogy keressétek meg magatokban a nem tehetetlent. A hatalmat és uralkodást a bűn és halál felett. Amikor ezt elértétek, nem vettettek ki próbára többet. Amikor beigazolódott hűségtek, nincs erre tovább szükség, csak addig volt, mert e nélkül nem juthattok a teljes hatalom birtokába.

Lám, a földeteket körülvevő erők is gonoszok, mert a testből kihullott lélek mind itt táboroz, akik nem tudtak a földi fokozaton felülemelkedni.

Innen van a sok gyötrő, hiábavaló gondolat, mert az ő behatásuk.

És a gondolataikat reátok rakják, és ti őket a hasonlóság szerint hordozzátok éjjel-nappal. Ha bennetek sikerül valamely gondolatukat érvényesíteni úgy, akkor már bennlakó marad nálatok, és igyekszik belevinni minden gonosz akaratába, vágyába a test tulajdonosát, aki úgy azután gyenge báb, mivel a behatását éjjel-nappal nem szünteti, amíg a zaklatott ember egészen hálójába került egy betolakodott rossz léleknek, aki itt a földön nem szerzett magának szeretete által hajlékot lelkének, és így máson élősködik.

Ezek a megszállottak, akik nem tudnak önállóan gondolkodni, hajtja a szenvedély, vagyis a benne lakó gonosz lélek, és a test tulajdonosa nem tudja, hogy a más akaratát cselekszi. Azt hiszi, hogy ilyen rossz a természete.

Azért kell ellene állni, ami ellenkezik a fenséges lelki szabadsággal, és megtagadni a „benső barát” sugalmazását, vagyis megtagadni mindent, ami az Isteni renddel ellenkezik. Akkor megszabadultok a gonosztól, és beléptek a ti uralkodástokba és szabadságotokba, ami tulajdona a kipróbáltaknak a nagy és fenséges lelkiállapotban, ami ki nem fejezhető emberi fogalom szerint. Mert az már nem emberi, hanem isteni lét.

Azért az Ige a megváltó út, aki akar az jöjjön Utánam és hazatér az Atyai házhoz, mint győztes, minden tűzön-vízen átment és kipróbált hős. És az örökös glória övezi őt, ez az ő dicsősége, az Istenhez való hasonlatossága, amelyben teremtetett. Mert a saját énjével is beigazolást nyert, hogy Istenből származott, Istenben van és isteni! Amíg valaki más jóvoltából valami, az még semmi, de amikor valaki a saját lelkéből épül fel valamivé az a mérvadó, az a sajátja már, az valaki. A benne lévő ősfény kiáramlása beigazolása annak, hogy él.                 

De miután e föld népe nagyon eltévelyedett az isteni rendtől, azért kellett egy tiltott fa vagy tízparancsolat, és utoljára az Ige testé válása, hogy mint isteni egyedek, külső által is megérthessék a bennük lévőt. Vannak e földön, akik növekedni jönnek ide, vannak, akik vezekelni, vannak, akik egyenlíteni vagy bűnhődni, vannak, akik teljes Isten fiává válnak az Ige útján. És ez az egyveleg mind testet hord, mint e föld egyenruháját, mégis mily óriási különbségek és eltérések vannak egymástól. De a beosztás, a helyreigazítás, a cél érdekében mindnek megvan a maga keresztje, súrlója, tisztítója, vagyis inger sója, mert e nélkül minden megbűzhödne, mint az álló tói pocsolya, amely csak férget termelne, a halálnak magvat. Tehát szükséges minden lénynek azon létben lenni, amiért idejött, hogy célját elérje. Mert ami van e földön, minden célt szolgál. Még a legrosszabb ember is hasznot hajt lelkileg valakinek, aki mellé rendeltetett, hogy célt érjen.

Pl.: van egy családapa, ahol sok gyermek van. Az apa könnyelmű, léha életével látszólag az egész család életét megrontja. De tegyük vizsgálat tárgyává, hogy kiket ront meg? Csakis a hasonlelkűt, aki úgy is rossz! A nem hasonlelkű pedig ugyanazon apa vagy gyermek életéből tanul. Meglátja és tanulja, mennyi szenvedést szül a bűn, és erősen óvakodik hasonló lenni. Mert aki a családban italos természetű, az már csak a hasonlóhoz jött, nem az apjától tanulta. De minden bűn alatt van felszabaduló lélek is, mégpedig az, aki az egészet türelemmel hordozta, és szeretete megnövekedett a keresztje alatt. Lám ez az, akiért mindaz a sok szenvedés lőn, hogy az az egy megszentelődjön a kereszt terhe alatt. Nézzétek csak, ahol minden jól megy, nincs ellentét, nincsen súrlódás, nem-e válnak a jóban elbizakodottá, gőgössé, és így termelik magukban a bűnt, a halál magvát az inger hiányában. Azért mondottam egykor: „Nem békét hozok e világba, hanem fegyvert” Mert e nélkül a szükséges súrlódás, tisztulás nem jön létre!

Tehát oktalan ama állítása sokaknak, ha békét, jólétet hoztam volna a földre jobb lett volna a léleknek. Csak a Sátánnak lett volna hosszabb az uralkodása a földön, mint így lesz. Mert amíg az „Ige” a földet teljesen bejárja, addig lesz csak itt hatalma! Mivel éppen ő az, aki a gonosszal is célt szolgál sokak tisztításában. Tehát e világ nélkül nincs is megváltott „Fiú”! éppen e tűz, a próba választóvíz, ami megkülönbözteti az igazit a hamistól, mert a végeredmény mégis az „egy nyáj” és egy Pásztor lesz!

Az idő nem számít, csak a cél és a végeredmény! Mert Jézus élete, a megváltottak élete. Belőlem vettek életet, lelket az Ige által. Ez a visszatérés az Istenségbe. Mint „fiú” az Atya egységnek hármasa, mintegy beleolvadása. Amint látjátok a felhők társulását, egybeolvadását, és újra ki-ki a munkájához lát. Ez ama határtalanság, amely nem választ, hanem egyesít.

A különválasztásban önzés van, s ha valaki mennél feljebb tekint, annál nagyobb „egységet” talál, és minél lejjebb, annál több különálló lényt lát. Miért? A szeretetlenség miatt, ami nem tud egy lenni csak külön, távol egymástól. A földön nincs meg a mennyei állapot, azért van külön és ki-ki magának. Milyen eltérő lét ez a szeretettől, azért is nem tudnak szeretetté válni e földön. Mert ha az egységben van az erő, akkor bizonyára az erőtlenség miatt önzők és széthullanak.

Az egész mindenség az „egységben” tartja fenn magát. Ez az ő szilárd alapja, és nem a fizikai erők! Innen van, hogy az emberek nem bírják felfogni Isten nagyságát, mert ők „szét” vannak. Az Isteni erők mindenütt egy és ugyanaz, azért kell egy lélekkel bírni az Atyával annak, aki beléolvad az istenségbe! Mert amíg az „én” vagyis az önzés vezet, nem lehet a hármas „egységbe” beleolvadni, mivel még különálló lény.

És mindaddig, amíg különálló lény vezet, s amíg vezet, fel sem tud emelkedni földi fokozatából, amelyben a test szolgája a lélek, melyet a test mintegy önzése veszi körül, a megfagyott szeretet. Mert a test az önzők jele. Azért kell azt megtagadni, hogy felszabaduljatok tőle, levetvén minden testi kívánságot. De amíg szolgáltok neki a vágyban, miképp szabadulnátok meg tőle, hiszen a lelket újra hozzá kötitek a jövő életre is.

A vágyban, a kívánságban újra megfogantok tőle.

A léleknek meg kell szabadulnia a testi vágytól teljesen. Annál, aki már felszabadul tőle, a jövő életében is, amitől megtisztult, így nincs ami lehúzza a testben. És ez természetes is, ami nincs már bennetek, attól szabadok vagytok.

Minden földi salaktól fel kell szabadulni, és akkor lesztek mennyeiek.

Úgy lehettek a mennyország tagjai, ha azt jobban szerettétek, mint a földit.

Ahol a tiszta szeretet uralkodik az valóban a megváltás a hamis, önző szeretettől, amely csak fájdalmat szül. Ez a tulajdona e világnak, azért nem boldog, mert szeretete önzésen alapul, ami csak fájdalmat szül öröm helyett, és ezt veti el magának a jövőre is.

Azért itt minden születendőt már a fájdalom várja. Kivéve azokat, akik nem e világból valók, csak azért jöttek, hogy Jézus útját végigjárják és megdicsőülhessenek. Ezek azok, akik alázatos szívűek és „utolsók” e földön, mert mennyben az elsők. Nincsen nagyobb tett sehol, mint aki itt Jézus után megy és megtagadja magában e világot, amelyben él, és a mennyei életet választja. Az jól elkészült a jövő életére, azt nem várja már szenvedés, hanem csakis öröm, a menny boldogsága. Az ilyenek örülnek, amikor e világot elhagyhatják.

Ilyenek voltak az első mártírjaim, akik kérve-kérték a kínos halált, hogy Engem követhessenek minél előbb. De eme vérből nincs lelki haszon.

Jobb a még itt munkálkodóknak, úgyis mindig kevés volt itt az Enyéimnek száma. Aki pedig fel van ruházva mennyei hatalommal, annak úgysem árthat e világ! Azért jobb, ha minél tovább itt marad világosságul e világnak, amelyeken keresztül mégis munkálkodik a Szentlélek, mert ezek az eszközei, akikben uralkodhat a hasonlatosság szerint.  

folyt.