Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az érzékszerveken túl

675853_4.jpg

 

Ramtha égi üzenetei I. (részlet)

 Az érzékszerveken túli értékek megtapasztalása

 Dr.Steven Lee (szerk.) Weinberg

Ramtha magasrendű entitás, egy ősi, láthatatlan testvériség tagja, akik hallják az ember imáit. 1978-ban az Egyesült Államokban nyilatkozott meg először egy J. Z. Knight nevű fiatalasszonyon keresztül. A médium segítségével több száz előadást tartott azóta Amerika-szerte, tanításait hangszalagok őrzik. Ramtha azért jött, hogy elfeledett örökségünkre, halhatatlan isteni lényünkre emlékeztessen. Nem vallást hirdet, hanem a tanulás szépségét, a tapasztalatot, hiszen a bölcsesség az egyetlen, amit magunkkal viszünk erről a bolygóról.Ezt a létet valami jobb reményében hagyjuk el, mégis visszatérünk a legnagyobb, legfontosabb misztérium, az énnek nevezett pont megértésének céljából. Ám lezárt elménk nem merészkedik a társadalmi tudat korlátai mögé, agyunk elzárkózik a magasabb frekvenciájú gondolatok elől. Ramtha szerint lezárt aggyal élni annyit tesz, mint tagadni az érzékszerveken túli értékek létezését. Ha megnyitjuk elménket a "mi lenne, ha" - vérlázító, emberi gondolkodás határait ostromló - gondolatai előtt, agyunk felfoghatja a tudatosságon túlról érkező, határtalan energiákat. Így saját egyetemességünkkel lépünk egységre. Ha megtesszük, gondolatról gondolatra, érzésről érzésre, pillanatról pillanatra visszanyerjük nagyságunkat, hatalmunkat és dicsőségünk tudatát.

 
Ramtha: egy magas színtű identitás, aki előkészíti a Megvilágosodás Iskolájának megalakulását. Most eljött az idő az ősi tanok újjáélesztésére, hogy immár ne csak a kiválasztott kevesek hallhassanak róluk. Ramtha olyan iskolát álmodott, meg ami, mindenki előtt nyitva áll, aki meg szeretne ismerkedni elődei örökségével és megtudni ki is ő valójában....

 

 

388291_198870333531360_100002251850440_431593_1147977827_n.jpg

 Isten soha nem ismerhetjük meg önmagunkon kívül. Ha csak megkíséreljük is , árulást követünk el önmagunk ellen, mert odakint kutatunk valami után, ami lényünk legmélyén lakozik.
Minél jobban szeretik

önmagukat, annál jobban kinyílik az agyuk. Ha ez megtörténik, önök túllépnek a testen, s azzá az egyetemes erővé válnak, amely összetartja önöket.
Valamennyien az anyagba zárva járták végig Isten útjait. Számos életük során megismerték a paradicsomban tulajdon figyelemre méltó alkotóképességüket. Immár mindent tudnak a félelemről, bizonytalanságról, bánatról, haragról, kapzsiságról, irigységről, gyűlöletről, viszályról, halálról. Megtanulták, milyen az amikor elidegenednek önön isteni eredetüktől, amely valamennyi kalandjukban támogatta önöket, hogy megtapasztalhassák Istent a létezés tűzijátékának legalsó szintjén.
Ha vissza akarnak térni a határtalanságba, s meg szeretnék tapasztalni á létükkel járó örömöt és szabadságot, ismét azzá kell válniuk, ami összetartja önöket. Ennek pedig egyedüli módja – hiszen önöknek közben a test terheit is viselni kell-, ha maximumra állítják be az agyalapi mirigy működését. Így tágíthatják ki a tudásukat Isten végtelenségének megértésévé. Ez a végtelenség mindent megenged, feltétel nélkül szeret, és egyelő önmaga, azaz a gondolat
teljességével. Hogyan bírhatják rá ezt a csodálatos kis mirigyszervet, hogy hormontermelésével felébressze az agy egyelőre szunnyadozó területeit? Egyszerűen a vágy erejénél fogva. A megváltót azt tette azzá, aki hogy vágyott megismerni az Atyát, és olyanná válni, mint Ő. 
Ez a vágy arra törekszik, hogy a gondolat felölelje az én valóságát, hogy minden pillanatban szeresse azt, akivé önök lettek, s hogy eggyé váljon létük pőreségével.
Ha eléggé szeretik magukat ahhoz, hogy méltónak tudják önmagukat Isten teljességének befogadására, és tudni is kívánják, hogy egyek az Atyával akkor csodálatos viráguk kihajt, és szárba szökken.
Így, tudásvágy és az érzések szomja révén nyílik meg agyuk az Isteni tudat gondolatminőségei előtt.
Mi a legnagyszerűbb módja egy vágy megvalósításának? Ha Istenemberként világgá kürtölik ezt a vágyat. Az agy alapi mirigy hormontermelését is a lélek indítja be. Isteni mivoltuk a testet övező fény, amely befogadja vagy elutasítja a gondolatáramokat. Amikor tehát az önökben lakozó istenség jut szóhoz, önök rá hangolódnak létük teljességére. Ekkor lesznek alkotóerejük csúcsán, s amit csak elgondolnak, létre is jön meg is nyilvánul.
388498_195302323888161_100002251850440_424165_804185942_n.jpgHa az önökben lakozó istenség arra vágyik, hogy határtalan gondolatokhoz jusson, lelkükben is átérzik majd, a teljesség gondolatait. Mindez fokozza az agyalapi mirigy működését, amelynek nyiladéka egyre szélesebbre tárul. Ily módon több hormon ömlik a tobozmirigybe, ami azután felébreszti az agy addig szunnyadó területeit. A megnyíló agyi tájékok működése magasabb rendű és kifinomultabb gondolatfrekvenciákkal ismerteti meg a sejteket.
Az agyba jutó magasabb rezgésszámú gondolatokat az agy felébredt területei veszik fel. Különösen a tarkótájon elhelyezkedő tobozmirigy alkalmas erre, azután megduzzad. Mindez némi fejfájást, szédülést vagy egy kis kábulást okoz. Ez a gondolatfrekvencia nagy feszültségű elektromos árammá alakul, majd a központi és környéki idegrendszer közvetítésével minden egyes sejthez eljut. Ez furcsa bizsergő érzést kelt, amely felvillanyozza önöket, hiszen korábban nem áramlott ekkora energia a testükön. Ez a magas gondolatfrekvencia kisülést idéz elő valamennyi sejtben és következésképpen emezek rezgésszáma is megnő. Minél több határtalan gondolatot fogadnak be, annál magasabb frekvencián vibrál a test, s önök valósággal felizzanak- a test tömörsége fokozatosan a fény légiességének, adja át a helyét.
Ha ez az élmény eléri önöket, önöknek elakad a szava, olyan elsöprő erővel tör majd elő. 
A korlátolt gondolat szavakkal dolgozik. Egy mester ezzel szemben nem magyaráz, hanem beéri a tudással. A magyarázgatás eleve önkorlátozást jelent. Amikor eljutnak a tiszta tudás birodalmába, ahol többé nincs szükség önigazolásra és szőrszálhasogatásra, valóban elmondhatják magukról, hogy királyságuk urai az abszolút tudás honában.
Mi történik a magasabb gondolatfrekvenciák, keltette felemelő érzéssel? A lélek örökre elraktározza az emlékezetben, az emlék azután további érzelmeket gerjeszt. Így a felismerés öröme megsokszorozódik, s önök újra meg újra átélhetik.
A másik csodálatos dolog, ami ezzel a felemelő érzéssel történik az, hogy a lélek az aurán keresztül visszasugározza az egyetemes tudatáramba, ami azon túl, hogy megritkítja a tudat sűrűségét, olyan helyzeteket is vonz önökhöz, amelyek ugyanilyen felemelő érzéseket váltanak ki. Miért? Azért, hogy önök teljesen felfogják, és tapasztalatba ágyazzák a nevezett gondolatot. Ha ez megtörtént, a megemésztett gondolat bölcsességként raktározódik el a lélekben. A bölcsesség azt jelenti, hogy a tudás abszolút értékben szilárdul meg önökben. Nem csupán a lélek rezgésszámát növeli meg – ami a magasabb rendű érzelmi élethez igazítja majd életvitelüket -, de az agyalapi mirigy további aktiválásával nagyobb rezgésszámú gondolatok befogadását is lehetővé teszi és így tovább, a végtelenségig.
Amint az agyalapi mirigy kivirágzik, életük is kezd megváltozni, és pedig úgy, hogy nem győzik kapkodni a fejüket a csodálkozástól. Ettől fogva minden gondolatukat mély érzések kísérik. Tudásukat alkotásokba öntik át, és észreveszik, hogy gondolataik egyre gyorsabban öltenek testet. Jobban szeretnek, többet megértenek, és mélyebben együtt éreznek a szenvedőkkel ebben az állapotban. Közben fájdalmas búcsút kell venniük bizonyos entitásoktól, mivel elváltak útjaik, a helyükbe azonban rokon gondolkodású társak érkeznek, akikben lelki testvérre találnak.
Értelmük és alkotóerejük elmélyülésével rövidesen addig ismeretlen tudásra és érzésekre tesznek szert. Csak ránéznek egy entitásra, és a lelkükben érzik egész lényegét. Gondolataik megmutatják a jövendőt.
Azt gondolják, ritka a jövőbe látó entitás? Azért hiszik így, mert a társadalmi tudat fogalmaiban gondolkoznak, amely rendhagyónak ítéli meg a fent jellemzett képességeket. Márpedig mindenki rendelkezik érzékfeletti tudással! Ha engedélyezik maguknak a megismerést, mindent megismerhetnek. Új tudásuk, amelyet többé nem korlátoz a társadalmi tudat látszatvilága, kendőzetlenül mutatja meg önök előtt a mindenséget, s önök új dimenziókat fedeznek fel. Fülük meghallja immár a mennyei rezgések muzsikáját. Hogyan történhetett mindez? A vágy hatalmánál fogva.
Minél jobban vágynak a határtalanra, minél jobban magukhoz ölelik az innen származó gondolatokat, az agyalapi mirigy annál több hormont termel, és annál szélesebbre tárul a nyiladéka. Minél jobban törekszenek önmaguk megismerésére, és arra, hogy a tudás fényében éljenek, annál jobban megnyílik agyuk a létüket övező isteni elem előtt, mind jobban és jobban. Ha ez megtörténik, önök túllépnek a testen, s azzá az egyetemes erővé válnak, amely összetartja önöket.
Elmondhatjuk tehát, hogy az agyalapi mirigy az Istenhez vezető kapu. Önök minél több határtalan gondolatot engednek agyukba, az annál szélesebbre tárul, s az önök tudása egyre gyarapodik. És bármit tudjanak, azzá is válhatnak.
A virág adott frekvenciájú gondolatot bocsát ki magából, de a szőnyeg is sugároz. Ha önök képessé válnak bármely gondolatfrekvencia észlelésére, azzá lehetnek, amit észlelnek. Ha tetszik, széllé változnak, ha tetszik valami mássá.
Rövidesen az agyalapi mirigy egésze kivirágzik, és teljes agyuk aktiválódik. A maximális kapacitással üzemelő agyalapi mirigy és tudat többé soha nem fejlődik vissza, ahogyan az egyszer kinyílt virág sem zárul be újra. 
Mikor eljutunk erre a fejlettségi fokra, térbeli helyzetük folyvást változik. Lehetnek itt, de a hetedik létsíkon is, vagy akár a Fiastyúk csillagkép valamelyik csillagán, sőt lehetnek egyszerre amott és egy barátjuk oldalán.
A kivirágzott agyalapi mirigy mellett érvényét veszi a halál és az öregség. Bármit mondjanak is testünknek, az engedelmeskedik. Utasíthatják, hogy növelje meg a rezgésszámát, s ha így tesznek, egy másik dimenzióba emelkednek. Ilyen sokat tud az agy. Akár még halottaiból is feltámaszthatják a testet. Midőn ekkora hatalomra tesznek szert, Isten koronáját viselik majd. És amikor egyenlők lesznek a tiszta istenséggel, az élet csupasz lényegével, akkor halhatatlanokká és végtelenné válnak. Ez a legnagyszerűbb mennyország.
A nagyszerű hetedik pecsét tehát önmaga koronája. Ezen a szinten egész tudatuk éber, s agyuk, ez a csodálatos vevőkészülék felfogja a tudás teljességét. Minél többet tudnak, annál gyorsabban vibrál a testük, s egyre könnyebbé és légiesebbé finomodik. Aztán egy napon, amikor önök már magukhoz ölelték az élet egészét, s a lélek mindent megtapasztalt itt, ugyanez a magasrendű tudás és rezgés milliószorosára növekszik, s láthatatlanul elragadja innen a testet. Önök ezzel kiszabadulnak a létkerék körforgásából.
Önök háromdimenziós lények- szellemből, lélekből és énből állnak-, akik a tömör anyag létsíkján fejezik ki magukat. Ám a halhatatlanságot csupán ebben a dimenzióban tapasztalhatják meg. Forduljanak a lelkükben élő istenséghez, Ő majd meghallgatja imájukat. Ha ez megtörténik, isteni mester szólal meg az önök hangján. Mikor emlékezésre kérik, emlékezni fog. Midőn arra kérik, legyen nagyszerűbb, hát az lesz. Ha pedig azt kívánják a lelkükben élő Úrtól, hogy tegyen szert korlátlan értelemre, megnyitja majd elméjüket, s az nagyobb rezgésszámú gondolatokat fogad magába. Mindössze ennyit kell tenniük. Csupáncsak meg kell parancsolniuk a vezeték nélküli mirigynek, hogy megnyíljon, és az engedelmeskedni fog. Ha pedig egész lényüket felvillanyozzák az újdonsült, felemelő érzések, köszönjék meg az önökben lakozó Istennek mérhetetlen egyszerűségét.
Hadd tegyem mindjárt hozzá, a tudás nem egyenlő a hittel. A hit feltételes, a tudás abszolút, s csupán önmagából táplálkozik. A hit belső vagy külső kényszeren alapul, ekkor olyan igazságról próbálják meggyőzni önmagukat, vagy mások önök, amelyben nem biztosak feltétlenül.
Hogyan siettethetik vágyaik teljesedését? A tudás segítségével. A tudás az az ajtó, amelyen keresztül a mennyek országa elénk hozza bőséges ajándékait. Ha úgy tudják, hogy vágyuk máris beteljesedett, e vágy gondolata az aurán keresztül felerősödve visszaáramlik az egyetemes tudatfolyamba, és mert fogékonnyá váltak erre, beteljesíti vágyukat.

 

 

 

 

 <<<<<<<<

 

  

51073_716241744_big.jpg

Az önök eredete a fény születéséig nyúlik vissza. A mindenség elgondolt gondolatából világra jött fényrészecskéből, önálló lény, fiú isten keletkezett.
Az összes létező teremtés ugyanabban a pillanatban zajlott.
A fény, amivé valamennyien lettek, az értelem, ami lényegüket alkotja, nem más, mint a fénnyé lett istenség része. A mai napig birtokolják ezt az ősszellemet, Isten ősi énjét. Azt az eredeti fénytestet, amivé lettek önök születésekor, amikor a gondolat az önök szellemén átsuhant, létre jött egy múló érzelem. Így keletkezett a lelkük, önnön teremtő erejüknél fogva, és pedig azért hogy mederbe terelje az Isteni atyából kiáradó végtelen szeretetfolyamot. Alkotóerejük letéteményese a szellemükben lakozó lélek. A teremtéshez ugyanis tisztán és szilárdan kell megőrizni az emlékezetben a gondolatot. Ha ez sikerül, ama teremtő értékekké tágíthatják a gondolatot, amelyeket összefoglaló néven Valóságnak nevezünk.
A teremtés valójában örökkön létező életminőségekkel egyenlő. Nincs kezdete, és bízvást mondhatjuk, hogy vége sincs. A Teremtők pedig Önök, nagy fényentitások és kisebb istenségek, istenfiak, akik a gondolat anyagából, az Istenatyából szabták ki a világot. Minden ebből jött létre. Bármit hoznak is létre a fiak, az az atya kibővült énjévé alakul.
Valahányszor önök elgondolnak egy gondolatot, és érzelmeket fűznek hozzá, az a fénynek megfelelő rezgésszámra tágul. A gondolat további lassulásával és sűrűsödésével az elektromágneses tér és az elektron durva anyaggá tömörül össze. Ennek molekulába és sejtekbe rendeződésével születnek meg az élet alakzatai. E formákat azonban a gondolat tartja össze, melyet a maga idejében a lélek képzelt el magának a teremtés ideájaként. A teremtés során tehát egy sebességgel nem rendelkező szubsztancia –a gondolat-fénnyé tágul, amelynek viszont már igenis van sebessége. A fény lelassulásával azután létre jönnek az anyagi világ különböző alakzatai úgy, ahogyan a természetben rájuk találunk.
Önök a teremtők, tulajdon gondolatuk folyamataik hatalmánál fogva; önök alkották meg a Világ pompázatos szépségeit. Önök hozták létre a változatos világegyetemet gondolatból. Igen a gondolat előbb fénnyé majd anyaggá változik, így alkották meg a világegyetem naprendszereit. Igen önök!
Az önök isteni mivolta abban áll, hogy önök voltak a kezdetek kezdetének fényszikrái, s önök alkották meg az Atyából (aki maga a gondolat) a lét egészét. Isten nem az univerzumok teremtője, hanem egy velük. Az alkotók önök, akik gondolatból és érzésből teremtettek a lélekben.
Önök eónokkal, világkorszakkal ezelőtt érkeztek a Földnek nevezett bolygóra, s itt létrehozták a földi élet gazdag változatosságát.
A teremtés folyamata több millió évet vett igénybe, már a mostani időszámítás szerint. Önök, fényentitások alkották meg az élővilágot azokból a baktériumokból, amelyek a vízben oldott, gáz halmazállapotú anyag reakcióiból jöttek létre. Ebből az alapanyagból gyúrták, tehát ki a különböző életformákat.
Kezdetben a teremtést csupán alaktalan anyagmasszát eredményezett. Az önök teremtőereje eleinte ennyire futotta, mivel csak ekkor kezdték kapiskálni az anyag és az alkotás teremtését….és mára már ide fejlődtek.
>>
Kérdem én, ha maguk teremtették a világot, akkor ki teremti a saját életeiket?
Mára már annyira elfelejtették eredetüket, azonosultak az anyaggal és az anyagba teremtett korlátaikkal, mert azt is maguk teremtették, teljesen elfeledve miért vannak itt.
Akkor kérdik mi a karma? :
Az önök által karmának nevezett jelenség nem Isten alkotása, hanem azoké, akik hisznek benne. Sajnos mára már óriási tömegek tartoznak ide elfeledve szabadságukat és teremtő tudatukat. Ezek az emberek keserves küzdelmet folytatnak holmi képzelt tökéletesség elérésére. Úgy tartják, minden tettükért vissza kell térniük ide, hogy leróják az adóságot. Bármi történjék is velük, „karmikus kötelezettség”-nek tituláják. Ez azonban fölöttébb szegényes magyarázat az életre, az élet szentsége jóval többet érdemel ennél.
A karma törvénye csupán azok számára valóságosak, akik hisznek bennük.
Csak azok a törvények lépnek hatályba, úgymond, amelyeket önök jóváhagynak saját életükben. Minden felsőrendű entitás külön törvényhozó, énje elfogadja vagy elveti az igazságokat, és bármit fogad el igazság gyanánt az azzá lesz: bármi féle törvényeket alkot, azok működésbe lépnek.
Ha ön úgy dönt, hogy hisz a karmában, saját teremtménye kezére adja magát, mivel felruházta erejével, hatalmat adott ennek az elképzelésnek, és ha egyszer megadta a karma éreztetni, fogja hatását. Ez esetben ön újra meg újra visszajön erre a létsíkra, hogy semlegesítse vagy dicsőségre, vigye előző tetteit.
Akik a karma gátló törvényének értelmében törekednek tökéletességre, soha nem érnek célba. Mert amint ledolgozták valamely tett karmáját, máris ott a következő, s verejtékezzenek akárhány életen keresztül, soha nem érik el a pőre létezés felhőtlenül boldog, isteni állapotát, soha nem gyarapítják lelki vagyonukat, ehelyett adóságot adóságra halmoznak. Tökéletesség amúgy sem létezik, csupán a lét, a maga mezítelenségében. Amennyiben el akarjuk fogadni a karma tanítását, szabadságukban áll, ez is egy tapasztalat, csak vegyük észre ugyanakkor, hogy ezzel képzeletbeli megtorlást hozott önön fejére, és mondva csinált korlátokat állított saját magának.
Az ön lelke és szelleme szabad, bármely pillanatban szabadon alkothat magának igazságokat, valóságokat, képzelgéseket. Bármely pillanatban újra alkothatja az álmát, hisz megvan hozzá a hatalma.
Mit gondolnak, kik alkotják az önök sorsát?
Sokan valamiféle felsőbb rendű lényben hisznek, eszerint ő rángatná dróton az eseményeket. Kényelmes hit ez, hisz leveszi a felelőséget ki-ki válláról.
Önök teremtik meg életük minden egyes pillanatát az adott pillanat gondolatai és érzelmei segítségével.
Mindössze azt kell megérteniük, hogy jelen pillanat valójában egy örökké valóságra szól, hogy soha nincsen vége. És a mostnak ebben a folyamatosságában valamennyi pillanat vadonatúj. Bizony hogy az. A ma nem a tegnap foglya, hanem a holnap létre álmodója. Önök tehát azt tehetnek ebben a pillanatban, amit csak akarnak. Az Atya úgy nyilvánítja ki az önök iránt érzett szeretetét, hogy szabadságot és hatalmat ad az önök kezébe minden egyes pillanat újrateremtésére. Senkit nem köt a múlt, bármit tettek egy pillanattal vagy egy évezreddel ezelőtt, nem kell megfizetniük érte!
Látják milyen egyszerű, és mégis túl bonyolítják az életet, pedig csak szeretni kell és élvezni a létezés adta örömöket, amit maguk teremtettek saját maguknak.
Azért hozták létre a világot, hogy kipróbálják önmagukat, milyen az anyagban megtartani isteni eredetüket. Sikeresen elvesztek, már több évezrede, nagyon kevesen vannak, akik kiválasztottak, és azért jöttek vissza, hogy önöket emlékeztessék, isteni mivoltukra.